Új szerzők/szerkesztők
2011. július 24., vasárnap
2011. július 21., csütörtök
Írok egy könyvet...
Minden este egy - két sort,
2011. július 12., kedd
Igaz Én
2011. július 8., péntek
- ANGYALKA! -
2011. június 30., csütörtök
Őszi hajnal
Könnyben ázik az ég,
Sápadt a messzeség.
Menekül a szél vad, kócos hajjal.
Az éledő tudat csak alvajár-
Könnyesőtől sáros,
Sápadt, szürke város,
Véres glóriába vont láthatár.
2011.07.01.
2011. június 16., csütörtök
Te jellemtelen...
2011. június 13., hétfő
Kérdés
Lelkembe miért írsz
Újabb égető szavakat,
Miért te vagy az akarat,
Ki ott vagy minden sorban,
S vezeted fáradt tollam?
Felelj hát,
Amíg még szemed lát
Engem, te folyton epedő,
Megkeseredett szerető,
Kinek jégszíve lángol:
Most már rám találsz bárhol?
2010.02.01.
2011. június 10., péntek
-Salve Regina-
2011. június 9., csütörtök
Lelkem darabkái
megosztja, eltünteti,
megadja, visszateszi,
földúlja, megeteti,
harcolja, megbékíti…
Szétosztja lapjaimat az élet,
Megosztja szerveimet az Éden-
kertbe menet az Isten
várva várja, hogy megadja
neki az élet a vétkeit szerin-
tem nem várja, hogy az asszonya,
minden este felkúrja, földúlja
az életét, az életet,
mindegy ki mit vétkezett.
Álmodja, szélesíti
széthúzza, felismeri,
alkotja, romba dönti,
szétszórja, megveti,
altatja, felébreszti.
Életem a mester megálmodja,
Szélesíti a látóköröm széthúzza,
felismeri fájdalmam ez alkotja,
a romba döntött döghússzagú álmokat
az Isten csak kiválogatja,
De mindenem az Istenem,
szétszórja űrben a hamvaimnak
őszinte keresztjét!
Földúlja, felismeri,
Álmodja, romba dönti,
megvárja, összeteszi,
csodálja, partra veti,
kivívja, megöleti.
Isten még vár rája,
Várhat még rája,
mert még várat magára
a test csodamuzsikája,
és ha indul a mandula,
kivívja ura a felkapaszkodottakra,
a kiszabott vádakat.
2011. június 6., hétfő
2011. június 5., vasárnap
Javított verzió
Szememben a napsugár lassú tangót jár.
Tavaszi bolondság kering a fejemben.
Elpártolt hát mellőlem a magány.
s végig vezetem e napos órán,
át vad, óriás vizeken, hegy ormon,
és a sárospataki főutcán.
Vándorló, szabad lelkekre.
Aphrodité anyánk ágyba int,
S csókot lehel kipirult szívünkre.
2011. május 28., szombat
Hogy én se maradjak ki a kedvenc szórásból...
Köszönöm Istenem
az édesanyámat!
Amíg Ő véd engem,
nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem
az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét,
melyből reggel, este
imádság száll Hozzád,
gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét,
mely csak értem dobban,
itt e földön senki sem
szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét,
melyből jóság árad,
Istenem köszönöm
az édesanyámat!
Te tudod, Istenem
- milyen sok az árva,
Aki oltalmadat,
vigaszodat várja.
Leborulva kérlek:
gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek
nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket
áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat
takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám
járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását,
áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát,
melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel
az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem,
legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm
az édesanyámat!
József Attila : AZT MONDJÁK
Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
Garai Gábor: Töredékek a szerelemről
Ki megvigasztaltad a testem,áldott legyen a te neved.Hazug voltál, hiú, hitetlen?Vakmerőbb, mint a képzelet!Hová hullsz? Én meszes közönybe.Nincs áhítat már nélküled.Csak nemléted fekete szörnye,és kábulat és szédület.És csönd. Irgalmatlan magányomtöbbé már meg nem osztja más.Vár végső szégyenem: halálom.S nincs nélküled feltámadás.*Lehet, csak a hibátlan testedetszerettem, s föltárult, elengedettszépséged gyújtottam ki a szilajszenvedély képzelt lángcsóváival?Lehet, hűséged, vadságod csupavarázsolt rongy volt, festett glória:én rádbűvöltem rajongón - te csakeltűrted jámbor hóbortjaimat?Lehet, hogy így volt.Akkor is nekedköszönök mindent - s elvégeztetett.Fönntart még a tőled vett lendület.Már semmi sem leszek tenélküled.*Immár aligha változom meg:minden vonásom végleges.Mi eddig eszmém s mámorom lett,eztán sorsom törvénye lesz.*Aláaknázott terepenlépkedek feszes nyugalomban.Dühöm csak jelentéktelenlegyek dünnyögésére robban:a folytonos életveszélymorajától szemem se rebben;minden reményem benned él,halálomnál véglegesebben.*Mire megszüljük egymásnak magunkat,kihordunk annyi kínt, kívül-belül,hogy elszakadni egyikünk se tudhattöbbé a másiktól:feltétlenülvalljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,fele bánatod én veszem magamra,és bűneid felét is vállalom.*Mióta szeretlek, eszméletemminden percében rád emlékezem,álmomban is te őrzöl meg talán,rólad tudósít munka és magány,veled lep meg hajnalom, alkonyom,s hozzád megyek, ha tőled távozom.*Nincs itt más lehetőség:lélek-fogytig a hűségszálai két szeretetnekvégképp összeszövettek...*És Penelopém vár odahaza,szövi a remény álom-szőnyegét.Nincs termő nyara, kacér tavasza,néki ez a telt öröklét elég,hogy el ne múljék tőle a varázs,mit érkezésem, a bizonytalansajdít belé, s a halk vigasztalás,hogy csak őérte őrzöm meg magam.
2011. május 26., csütörtök
Kedvencem...
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
Költészet - szerintem
2011. május 24., kedd
"Kedvencek"
Íme hát:
Ady Endre - A fiaim sorsa
Úgy kötöm meg a szivemet is,
Miként strófákkal kötöm meg a dalt:
Keresem és kerülöm a vihart.
Utált béklyókért esdve futok,
Gyűlölöm és megáldom az eszem,
De ha feledni kell, emlékezem.
Faképnél hagynám százszor magam.
Mindig őrülten szépet akarok
S gyáva kutyaként a vágyba halok.
Fiaim: álmok, őrületek,
Apátok hű, jóságos: a Halál,
De meggyilkol anyátok: a Szabály.
József Attila - Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
Juhász Gyula - Isten kezében
A júniusi napnak záporában,
Mely aranyat nyilaz álmatagon,
Lyukas nadrágban és kehes kabátban
Öreg csavargó alszik a padon.
Körülötte az élet dele forr, zúg
És robognak a ringó gépkocsik,
Ő lógó fejjel más világba fordúl
És egy boldog májusról álmodik.
Elnézem én gyöngéden és irígyen,
Az élete és padja oly kemény,
De ő most végtelen puhán, szelíden,
Bizton pihen az Isten tenyerén.
Az idióta hímeknek
Hülyék vagytok pasik, ha azt hiszitek könnyen megkaptok,
Be akartok palizni, de most magatokhoz nyúlhattok,
Ti még a csábítást is lerendezitek pár szép szóval,
Az öt perces szexet összekevered a "még jó"val..
Lehet neked nagy a farkad, de bocs még nagyobb az arcod,
Téged szopnak a kurvák, de én nem leszek a ribancod,
Ti vagytok a miszták, ez mister big face, ez mister big style,
Mutasd már a tiszteletet, amit a semmivel kivívtál..
Hogy ne unatkozzunk
2011. május 23., hétfő
Vérbosszú
Vérbosszú
(dalszöveg)
bevezető /suttogva/
Figyelj rám !
S halld mit mondok !
Ellenségem !
Meghalsz most!
1.vsz. /ének/
Megtalállak – bárhol is légy,
Nincs menekvés, s nincs már több esély,
Menekülj (menekülj) meddig csak teheted,
Elszánt vadász üldöz – ki felkutat (bármi is legyen) !
refrén /ének/
Vérszomjas állat, (ki bosszúból öl)
Mert elvetted esélyét, (a boldog élettöl)
Ez Vérbosszút kíván , (mi már elkerülhetetlen)
Most kell megtennie, (mert elengedhetetlen)
kísérő szöveg /suttog/
Vigyázz! Vigyázz!
A kínok közt.
/ordít/ VIGYÁZZ !!!
2.vsz /ének/
(Ha végzek veled!)
Végre enyém, kit úgy vártam,
Kit úgy szeretek, s kiért lelkem (fárad) !
Megbosszulom, mit ellenem tettél!
Mert elvetted életem (egyetlen) értelmét!
kísérő szöveg /suttog/
Érezd súlyát! Érezd súlyát!
Beváltom ígéretem!
S nem lesz szép, meglásd!
lezáró szöveg
Tudd hogy nem futhatsz örökké!
Mert egyszer te kerülsz karmaim közé!
A sorsod én leszek,
Ki miatt életed elveszted!
A zárójel jelenti a vokált.
Írta: Loup-Garou/Farkas/
2011. május 20., péntek
Rap-részletek./2
2011. május 18., szerda
-Éjszaka-
Szemed tenger csillag
A hold siklik homlokodon
Őz tested ragyog
Gyomrodban farkasok...
Szemem a hold
Beleakadt az agancsodba: kacagok
Veled úszok hát
Ezer dunyhán át.
Tündér sötétség kérlek adj még ihletet
Nézd Éjszaka: Nekem már rímeim sincsnek
Meztelenre vetkőztem: kegyelmezz -
Borítsd be testemet, nevezz meg!
Had halljam fekete szívverésedet!
Álmodjam az Igazak Álmát...
-Szerenád-
Forró gyertyalángba egy molyangyal andalog
Részegít a hang, szived vágyban tocsog...
Éji lepke száll hajamból, mély, sötét az ég
Lengenek a nyári holddal szép gitárzenék
Zöld az abszint, kék szemedbe láng, vörössel ég...
2011. május 15., vasárnap
Nem éltem...
Nem éltem…
1. Nem éltem én át tragédiát,
Nem éltem át a halál óráját,
Nem láttam szenvedni embert,
És nem láttam haláltusát,
De öltem!?!... hidegvérrel,
Megöltem szívemnek minden szépségét, jóságát,
Mert mások kihozták belőlem az élet rontását,
Megváltoztam!?!… s nem éreztem súlyát,
Gyökeresen megváltozott szívem és lelkem,
És elfeledtem a régi énem!
2. Akik szerettek, most gyilkosággal vádolnak engem,
Miértjét kérdem, hisz ti értek tettem,
Ti akartátok, hát megkaptátok,
Nem értem miért lázadoztok,
Úgy érzem mind hiába való,
Mert aki voltam az már soha nem lesz való,
Ennyit ér a lélek és az emlék,
Ha már nincs pedig keresnék!
2011. május 12., csütörtök
Kicsilány
Kisvárosi Hold
Bús sugarad tükrében
elvész lámpák fénye,
És tiédbe borul
a sötét utcák képe.
Merre indulok,
te világolsz utamon.
Fáklyaként ragyogsz
a fekete égbolton.
De fakó képed,
reggel bíborra vált,
s dühében ezer angyal fújja
a hajnali harsonát!
S csak tücsök hegedűjére
bújsz újra elő,
s én ablakomból intek neked,
Te szeszélyes Istennő!
2011. május 6., péntek
-Templomok-
1
/Charles Baudelaire: Kapcsolatok/
Templom a természet: Tündér arányai
szavakat susmognak összebújva
A fűzfa arca az erdők búja
Évszakok lépte, a mohák útja
Szavakat mormolnak összesúgva.
De templom a város is, beton kéményeit
Éj, korom, és sárga napfény zúzta
Mozgólépcsőn búg a lelkek útja
Panel, tarka kábulatok kútja
Szavakat füstölnek égbenyúlva.
Templom a föld. Üveggolyó Isten szemében
Katedrális az űr hínárjában.
És persze templom maga Isten is:
Tükör a halál falán - Szemünkből.
S templom a köldökünk. Mert születtünk.
2
/Charles Baudelaire: Kapcsolatok/
Templom a természet: Tündér arányai
szavakat susmognak összebújva
A fűzfa arca az erdők búja
Évszakok lépte, a mohák útja
Szavakat mormolnak összesúgva.
De templom a város is,
Beton kéményeit kormos napfény zúzta
Mozgólépcsőn a lelkek útja
Panell kábulatok kútja
Élő tornyai szavakat pöfögnek égbenyúlva.
Templom a föld. Üveggolyó Isten szemében
Katedrális az űr hínárjában.
S templom maga Isten is:
Szemünkből vetített tükör a halál falán.
S templom a köldökünk. Mert Megszülettünk.
2011. május 3., kedd
Élet vagy halál...
Élet vagy halál…
Eltűnt s megtalált…
Éreztem, közeljön…
Tudtam, most megöl!
Rám nézett, sóhajtott…
Ezt mondta: átkozott!
Tűnődtem, mi történt?
Túléltem, de miért ?
Loup-Garou /Farkas/
2011. május 2., hétfő
Hétköznapi kálvária
E néma szemekbe lopott be kacagva ma párat
A könnyeiből - keserűn alakul cseppekből a tenger.
Állva maradna, de végül gyenge az ember.
Ősz van. Nézem a végtelen égbolt ólmos ezüstjét,
Régi töviskoszorúból szívre szorulnak a tüskék.
Méla a nappal, éteri és csupa álom-
Újra, te Névtelen, álmod, fáj, de sehogy se találom.
2011.05.02.
PanelOxygen
Én megteszek neked mindent, ahogyan csak kivánod,
Kivágok egy rohadt darabot a lelkemből, meg a világból,
Mocsok fertő lett a lételem, tanulj már a hibádból!
Nálunk a játszótéren a kissrác kezében tűregem,
Műremek a látvány, de ez az adag nem két körre megy,
Itt a tizenhárom éves kislányok kész kirakatbábuk,
Bocs Én nem nevetek, ha összedől a rózsaszín váruk,
Itt fel kell nőni hamar, mert nem vár meg senki,
Ez a valóság, akár a boss mondja, akár egy csaj MC,
Kicsi lány vagyok látszatra, de megéltem egyet-mást,
Kicsinálnak párnapra, ha egy napot csúszik a folytatás,
Felnőttem kényszerből, mert menekülök a mételytől,
Megszokás, de kiszagolom a bajt egy kilométerről,
Itt bízni nem, de jó és rossz közt dönteni tudni kell,
Nem érdekel senkit a kor, ha hívnak, akkor menni kell!
Befejezetlen Keringő
2011. május 1., vasárnap
Ősz
Kiszakította kezét a kezünből.
Csak nevet rajtunk, s megy tovább.
Itt hagyta szenvedni az őszt.
A fák, virágok halva szerteszét,
s vérükben tocsog a balga nép...
-Önarckép-
-Estűző-
2011. április 30., szombat
Farkasok, farkasok...
1. Farkasok, farkasok…
Fenséges állatok,
Ímádlak titeket,
S érzem közelségetek.
2. Érzem hogy itt vagytok,
S énreám vártatok,
Hiszem hogy szerettek,
S én is titeket.
3. Tudom most elvisztek,
De szívesen tartok veletek,
Falkátokba fogadtok,
És Megváltoztattok.
4. Társatokként szerettek,
S új életet adtok nekem,
Gondtalan életet,
Mit emberként,
Nem kaptam meg!
2009
Loup-Garou /Farkas/
2011. április 28., csütörtök
Libidó
Folyik a nyálad, éhezel.
Gyere még beljebb, itt a hely.
Ne kiabálj, csak csendesen.
Ketté töröd az éjszakát.
Nincs benned semmi szépség, báj.
Csak monoton törtetsz tovább.
Sötét barlang, csak megszokás.
Kéz a kézben, harc a kéjjel.
Libidó van csak ma éjjel.
Én ennyi voltam, most menj tovább!
Otthon vár asszony, gyerek, család.
2011. április 26., kedd
-Sámán szerelme-
Egy önmagát ölelő lány. Az ágy sarkán a takaró alatt. Az ablak sárga-rózsaszín, sütiből van. Kinn az utcán kutyák pipáznak mindenfelé.
Két tó, A szemeid. Fakéreg a hajad, oly barna. Mellkasodban zöld erdők, a szíved helyén kis bagoly. Egy látnokzsálya-levél*: az arcod. Szemed taván dióhély.
Gyökereket eresztettél bennem de azért szeretlek, szeretlek kitárod szárnyaid és elrepüsz...
Záporeső: zuhognak a zongorahangok, párolog gőzölög füstölög nedves a reggel, két kezemmel utánnadkapnék, a felkelő nap benne egy tenyér.
*.: Salvia Divinorum, lágy szárú növényfaj. Dél-Mexikóban honos. Pszichoaktív; leveleit fogyasztják nyersen, de szívják vízipipából is, legtöbbször szent növényként tisztelik. A Salviát a mexikói őslakosok gyógyításra és jövendölésre használják, de fogyasztása a nyugati társadalmaknál is terjedőben van. Kreatív, álomszerű élményt okoz, akár erős halucinációkkal.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Salvia_divinorum
Értelmetlen keresés...
1. Óh, drága barátom,
Kire már régóta várok,
Örök társamnak tekintelek téged,
Remélem egyszer a sorsom is elérhet.
2. Lassan 10 éve várom a pillanatot,
Amikor láthatom a boldog arcod,
Könnyes szemmel gondolok most rád,
Hisz nagyon hiányzol ezen a magányos éjszakán.
3. Szenved a lelkem és a testem is,
Hogy nem lehetsz velem – s ezt érzem is,
Minden perc nehéz nélküled,
Elpocsékolt idő mikor nem lehetsz velem.
4. Kínoz az, hogy nem lehetsz mellettem,
Pedig veled élném le további életem,
Mit nem adnák, ha selymes bundád a bőrömhöz simulna,
Biztonságban érezném magam veled összebújva.
5. Ha látnám bundád, karmod és fogad,
Elégedett lennék hogy ilyen társam van,
Együtt erősödnénk, egymást segítve,
Örökre együtt maradnánk, s nem vállnánk el bármi történne.
6. Együtt élnénk és együtt halnánk,
Együtt nevetnénk és együtt sírnánk,
Ha bármi gondunk volna együtt megoldanánk,
Nem volna akadály mi nekünk szabna határt.
7. A mi barátságunk bármit legyőzne,
Nem volna ellenség ki felettünk győzhetne,
Együtt fejlődnénk, együtt erősödnénk,
Nem volna szükségem másra ezen földtekén.
8. Minden percet élveznék mit veled tölthetek,
Az igaz barátság uralná szívünket,
Nem kell már sok ahhoz hogy kiérdemeljem,
Úgy érzem már eleget szenvedtem és talán megérdemlem.
9. Úgy tekintek rád, mint egy hű társ,
Aki kiáll a bajban és nem fut el gyáván,
A barátság a legfőbb erénye,
És a szeretet mit a társa íránt érzez.
10. Nagyon várom a csodás alkalmat,
Mikor a pillanat valóssággá vállhat,
Nagyon várom azt mikor rám találsz,
És érezhetem tested és lelked tisztaságát.
11. Megvédenélek, az életem árán is,
Nem hagynám ha más rosszul nézne rád is,
Utolsó csepp véremig harcolnék az ellenséggel,
Hogy mi együtt legyünk csendben és békében.
12. Fájjó szívvel állok magányosan,
Várom azt hogy vágyam valaki meghallgassa,
Teljes szívből és teljes lélekből,
Tiszta szándékkal, semmi érdekből.
13. Sohase akartam senkinke se rosszat,
Sőt a jót kerestem minden dologban,
Kérésem őszinte és világos,
Legyen egy társam –kire várok,
Kiért élek-
Kiért halok-
Kiért esdeklek-
És kiért írtam-e sort!
2009......
Loup-Garou /Farkas/
2011. április 25., hétfő
2011. április 24., vasárnap
Élve élünk...
Élve élünk,
Halva halunk,
Hol a vége?
Elpusztulunk?
Ennyi?
S nem marad utánnunk semmi?
Most újra látom tetteim,
Mintha nem is lettem volna emberi,
Állatias ösztönök vezéreltek utamon,
Belátom vétkeztem s visszafordulok,
Van esély még rá hogy emberként éljek,
Vagy válljak állatá és ott keresgéljek,
Figyelj rám te, most ki ezt olvasod,
A választ csak tőled várom,
2011. április 23., szombat
Tudom mi a helyes...
Tudom mi a helyes...
Tudom mi a helyes, azt cselekszem
Tudom mi a jó, ez nem kétséges
Tudom mi a szép, de már nem emlékszem
Tudom milyen az élet, elszenvedtem
Tudom mi a rossz, elkerültem
Tudom hogy semmi vagyok, már beletörődtem!
Loup-Garou /Farkas/
2011. április 22., péntek
Szeretlek
Egésszé lelkemben így növesztelek.
Talán valahol álmomban megneveztelek,
És sírva könnyeztem elképzelt szerelmed.
Testedet ölelve szenvedek.
Elszenvedem a lepergő perceket,
S óhajodra óvón figyelek.
Féltelek, nélküled nem is létezek.
Halkan nyögöm szálló szívemet.
S egyre hangosabban, hol szíved szeret.
Nevetek, fejemben pillangók, pintyek
súgják a választ mindenre: Szeretlek!
2011. április 17., vasárnap
Epigrammák
K íváncsiság, kíváncsiság hogy újat alkoss.
Ö lelés, hisz a világ átölel.
L élek, egy kicsi a lelkedből.
T ér, tér hogy kifejezd magad.
É rtelem, ami akkor is jelen van, ha nincs értelme.
Sz abadság, szabadság amit mindenhova magaddal vihetsz.
E mberség, emberség hogy önmagad lehess. Kerüld a pózolást!
T alány, mert igazán...nem értjük az egészet.
-Négy évszak avagy: Kiábrándult válasz Vivaldinak-
Tavasszal tévézünk
Nyáron nyugton hagynak
Ősszel chatelünk kicsit
Télen felcsavarjuk a fűttést.
-A nulladik napon-
"A nulladik napon így szólt az Úr:
>>Legyek én!<<
És a Sátán látta hogy ez jó..."
-Tizenegyke dec.6.-ra-
December
Piros sipka
Puttonyos műszakállas pasas
A bevásárlóközponton át caplat
Mikulás?
-Kirakósjáték-
Élet
Méret
Boltok
Ruhák
Basszus
Gitár
Csinos
Bulák
Lélek
Félek
Strandok
Kukák
Hülye
Gyerek
Ázott
Kutyák
Király
Sirály
Bolond
Világ
Sok ész
Nélkül
Nem húz
Az ág
Nincsen
Hibád?
-Zászló?-
Lobogjanak
Úgy szálljanak
A vérző szavak a szélben
Az édes szélben a szavak
Úgy éljetek
Égjenek
2011. április 14., csütörtök
Egyszervolt nász (kölcsönvett szavak)
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
A múltat reménytelenül űzve,
Egy holló s egy méla csalogány.
Nyoma sincsen már rég a Nyárnak,
Körös-körül bús, néma árnyak
Várnak a halott csókok helyett.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Zöldellő rétet rég nem látunk-
Sosem leszünk már szerelmesen.
Sosem jön többé nászunk nékünk-
Egymás lelkébe beleégtünk,
De nem leszel újra Tavaszom.
(szegényes tisztelgés a Mester előtt)
2011.04.14.