Szeretlek

Csendben magam elé meredek.
Egésszé lelkemben így növesztelek.
Talán valahol álmomban megneveztelek,
És sírva könnyeztem elképzelt szerelmed.

Testedet ölelve szenvedek.
Elszenvedem a lepergő perceket,
S óhajodra óvón figyelek.
Féltelek, nélküled nem is létezek.

Halkan nyögöm szálló szívemet.
S egyre hangosabban, hol szíved szeret.
Nevetek, fejemben pillangók, pintyek
súgják a választ mindenre: Szeretlek!