Szobrot emeltél hát magadnak,
de hazudott bomlott elméd Rólad.
Szárnyas Góliát kit viszont látsz;
Mosolyog ő, de nem hasonmás.
Lépj ki hát eddigi életedből,
S láss Szomorú Bohóc kívülről
magadba, de magadból engem ki
ne szakíts, fogd szobrodat és vidd!
R ólad szobrot alkotni nem lehet!
O tt az benn nem anyag, hanem lélek.
U toljára végső lélegzettel,
G óliát álcádat dobd el, Mester!
E ngedj hát Múzsádnak most az egyszer!
"Lépj ki hát eddigi életedből,
VálaszTörlésS láss Szomorú Bohóc kívülről
magadba (...)"
Ezt az érzés volt szerencsém nemrégiben megtapasztalni és leírhatatlan.
Egyébként tetszik az írásod nagyon de hadd kérdezzem meg: egész konkrétan melyik Monti-versre válaszoltál vele?
Az az utolsó sor nekem nem tetszik, én a helyedben valami teljesen más E-vel kezdődő mondatot tennék.
VálaszTörlésKérdezhetek még valamit: Te fiú vagy vagy lány?
Ömm... lány vagyok. köszönöm. majd gondolkodom esetleg, hogy átírom, és van egy ilyen című verse, hogy: Szobor. :)
VálaszTörlésTudtam...:)
VálaszTörlésCsak gondoltam biztosra megyek és megkérdezem hogy igazam van-e, de eddigi verseidnek is volt egy ilyen alapos női jellege, itt meg a múzsa-sor már végleg "lebuktatott" (ilyet fiú le nem írna az egyszer szent).
Én nem ismerem ezt a Szobor c. verset...És igazából nem is nagyon találom itt a blogon...:S
Nincs fenn a blogon... talán még máshol sincs... csak a falán lóg... Szép vers... kérd meg, hogy rakja fel...
VálaszTörlés