Remény

Képzeletem mérge,
Gyilkos férge
Mindig megmart-
Talán még megtart
Az erény.

Kérlelhetetlenül,
Kéretlenül
Ölembe ül,
Majd elmenekül
A remény.

2010.02.16.

Színház

Színház

Dobd a földre,
vedd le maszkodat,
Lássa mindenki,
hogy ki vagy.

Színház volt,
marad az egész világ,
Hullott eléd a színpadon,
hullott ezer virág.

De elég volt a szerepből,
ne játsz tovább,
Ha jég szíved így sem olvad,
minek viselsz maskarát?

Angyal

Angyal

Hol jársz,
oh mond hol vagy,
nyári éjszakán,
szíveben miért fagy?

Hol jársz most,
Egyetlen, védő angyal,
a csillagos végtelen éjben,
mikor mosolyog rám a hajnal?

Mikor érsz ide mond?
mikor borítassz be szárnyaddal,
te gyöngéd, valótlan,
álombéli angyal.

Reggeli gondolat

Reggeli gondolat

Csókot ad a reggel

Édes hangjával szólít a napsugár,

”Gyere, kelj fel,

Szebb, s jobb nap vár!”

Lágyan ringat a szellő,

mint bölcsőben egy kisdedet,

Létezik-e oly erő,

mi legyőzze a természetet?

Megfagyott liliom

Tél van.
Hideg
Magány,
Nincs más-
Elmúlt
Varázs,
Húnyó
Parázs
Némán
Esdő
Holtja
Izzik
Sápadt
Csendben,
S ősz fák
Örök
Árnya
Látja
Csupán,
Egykor
Mi volt
S mi tűnt.
Kérdem
Félve:
Vajon
Lesz még
Újra
Tavasz?

2010.02.16.

Mivé lettél?

Mivé lettél?

Mivé lettél, oh mond ember
itt Kharon csónakján,
próbáltál úszni az árral szemben,
és elfeledted: a természet diktál.

Hová fajult el lényed,
Te, állatok felett álló állat,
S ha már érzed a véget,
mi értelme könnyeid záporának?

Emlékszel még bűneidre,
loptál és pusztítottál; mond minek?
és mikor belenéztél halál szemébe,
csak hazudtad, hogy megbántad mindet.

Ismerd el, gyarló vagy.
becsapnád még önmagad is,
már csak öntudatod nagy,
de minek, mikor hajóján Kharon visz?