Angyalok vére

Angyalok vére
Sóhajt az égre
Vak lázban égve,
Zokogva.

Angyalok vére
Hív most a mélybe-
Szívemmel térne
Pokolra.

Angyalok vére
Kiált az égre,
S énem emléke
Felragyog.

Mert értem végre,
Mi vonz az Éjbe:
Angyalok vére
Én vagyok.

2010.03.18.

Budapest

Lehullott múló hópehely egy villamosra,
Az égbolt gyönyörű, észveszejtő narancs;
S eme szín tükröződik rá sok-sok mindenre...
A lámpák fénye ez, melyet a friss hó visszaver.

Csenget a villamos; csikorogva, de elindul lassan.
S megannyi tündöklő lámpa ragyog az ablakban;
Elindul; s elindul véle valami gyönyörűség...
Minden rohan vele, majd máshová tész le az éj.

Egy zöldellő élénk parkba, melyet víz ölel körbe;
Víz; mely fenyegetőn, de gyönyörűn özönlik körötte.
Lemegyek a partra, s csak csendben nézem;
Olyan, mintha megadná magát... De mégsem!

Mert csak egy porszem volnék a világegyetemben;
A folyó tengernyi drága vizéhez képest főleg!
Ezért egy hajóra szállok fel, mely elvinne engem;
Más; más, más... csodásan gyönyörű helyekre...

Összevisszaság kavarog most fejemben;
Talán sosem lehet az, hogy minden elrendeződne...
Pedig álmaim, gondolataim valósnak tűnnek...
De mégsem azok; Mivel álmaimban élek.

Szabó Erika, 2010. december 26.

Köszöntő

Sziasztok!

Ilyasviel meghívására csatlakoztam az oldalhoz, ezúton is szeretném
megköszönni a meghívást.

Hét éve hobbym a versírás, ez az ami kikapcsol és segít feldolgozni az
engem ért mindenféle hatást. Szeretném ha őszintén megmondanátok
a véleményeteket egyes írásaimról, nem baj ha nem pozitív, nem fogok
megsértődni...:) Örömmel veszek mindenfajta visszajelzést.

Egy márciusban született versemmel szereték bemutatkozni.
Kellemes olvasgatást kívánok!

Poisonpen





Csend-Élet

Terhek édes-keser' íze

A festék a szájakról pereg

Könnycsatornák nyílásain

szitál, égbe hempereg.

Kezekbe mart táskák

Cipelik rendületlenül

A hitet senki se látta,

ül valahol észrevétlenül.

Kulcsok, zörej, idegen.

Lesi ha nézik és döbben.

Nem hagyják őt se hidegen,

szíve az aszfaltra fröccsen.

(2010.03.27.)

Reggeli 8soros:) by Shade

Én a jó én a rossz,
a tiszta és a kosz,
Én a bűn, a néha hű,
az egész egyben: léha nő,
A szent, én a rend,
terv helyett csak teremt,
Én az east én a west,
vesztesz, néha nyersz..

-Örök!-

"Megtaláltam újra!

Mit?Ami örök.

A tenger - egybegyúrva

a nappal." /Arthur Rimbaud/

A holdsarló

Arat meghajlótt kalászokat

Ahogy - Vén hajó! - úszik a búzamező-tengerben.

A Város mögött és ömlik és hullámzik a hideglevegő,

A villanypóznákat körbeöleli a végtelen tereken

Átszántó holdsarló.

Itt minden olyan világos, a szél az arcunkba mar

Fagyott földeket halott avar takar,

Csak a búzatenger messzesége várja megújuló aratását.

A villanypóznák mögött viharfelhőkből vihart kavar

A holdsarló

És kristály-kemény szemünkbe fénycsíkot karcol,

Örökké ragyog talán bennünk ez a vidék:

A télbenyúló városhatár, a városban meleg van és sötétség

A városon kívül a csillagok közt az Isten végzi fényes örök és szent

önkielégítését.

Hello!

Új vagyok itt köztetek, ezért szeretnék bemutatkozni. Rouge Est Monté vett fel a költők közé, és ezért vagyok itt. Polgári nevem Kitti, és 19 éves vagyok. 12 éves korom óta írok verseket, de inkább csak hobbiból. A prózában alkotok nagyobb jelentőségű műveket.

Bemutatkozásnak itt egy versikém:

Féltékenység

Pokol tüze ég lelkemben,
Féltékenység gyúlt szívemben.
Irigy vagyok minden lányra,
Arra ki szemedet látja,
Ki a hangodat hallja,
Két karommal tűzném kardra.


Hát ennyike. Remélem tetszik. :)
Várom az építő kritikákat.

Hamis világ

Hamis a szó,
hamis a vallomás,
Hamis a világ,
hamisak a próféciák!

Hamis a csend,
a néha hallgatás,
álmából riadó gyermek szava,
hamis az igazság.

Hamis az üvöltés,
a fájdalmas kiáltás,
csendbe burkolt éji fák,
hamis a hazugság.

Hamis minden,
hamis az élet,
hamis az értelem,
hamisak a gondolatok,
hamis az érzelem.

-V A D-

Farkasok fogai

Lovak bűzös szája

Egerek nyúlt arca

Vadmalac pofája

Vészmadár danája.

Vad, vad, vad

Egy testen rágódó

Ezer őrült hangya

Disznók dagonyája

Ebek dühödt hangja

templomunk harangja

Vad, vad, vad

Gubancos fehérjék

Helytelen hormonok

Napelemre landolt

Párzódó szúnyogok

Zavart ideggócok

Vad,vad,vad

Téves, hibás, hús-vér gépek:

Rángatóznak, félve félnek

ezek vagyunk, mind mi vagyunk.

Cím nélkül (Balázsnak írtam)

Most mély alázattal bújok remegő karjaidba.
Beborítassz oltalmaddal, reménységgel.
Reményt adó lehellettel csókolsz oltárodra.
Fáradt lelked bennem lel nyugovóra.

Még szuszogsz halkan, bágyadtan hajamba.
Késő van, kezed óvón teszed tenyerembe.
Megnehezült pilláidon át a romlott világban,
Hócsillámok habjain szivárvány csillan.

Cím nélkül (Virágnak írtam)

Hull a hó,

és telnek karácsony percei,

hol vagy,

ki szívem húrját pengeti?

Hol jársz most,

milyen messze tőlem,

ki súg édes altatót,

ki karácsony éjjelen...

Vágyom rád,

vágyom bőröd puha,

lágy ölelését,

szemed mély,

simogató pillantását,

de nélküled kell ünnepelnem

egyedül karácsony éjszakáját.

Flash by Shade/KennyCupid

az illúzióknak élsz, ezek osztanak be posztokra,
élvezed a lostot, ha eljutsz egyszer Woodstockba,
betekert álmoknak futsz és trippelgetsz a rossz szókra,
rossz móka, ha halálflessre üres fejjel rosszulsz ma
mit bosszulsz ma? a drogos terror tart fogva
rászorulsz na, az élmény után kaffogva
hisztirohamok jönnek cigi nélkül kattogva
lappang az agyadba gumilabdaként pattogva
meddig tartson, ha? na mondjad nekem rabszolga,
majd azt szólja, félkábultan papirt nyaldosva,
ha ezzel végzet a kristályom be nassolja,
lassulva homályosan a pakettemet sasolja.

itéletek fejed felett elszállnak, meg várnak,
hátad mögött kattanat a zárak, kulcsra zárnak,
rázhat a szükség, a fák virágot fellázadnak,
megszabnak a flashbackek, életeket szabdalnak

füst nélkül elvesznek a szavak, nem találod a rímeket,
nem találod magad csak játszod a kemény színeket,
pörgeted a lemezt és bedaráltad a szívedet,
téveszmékkel, maszkok mögül, szmogba csalod a híveket,
ez mit neked? te több vagy, te méred a szinteket,
oltod a többit, ontod ránk a skicceket,
klisé az egész és mondhatnék még vicceset,
slisszolj inkább, de előbb húzzad fel a sliccedet,
csámcsogva csipedet, na csitt lehet, asszed éltél már,
tudsz mindent pár utcával, okoskodsz, akkor lépnél hát?
kár érte, de mit tegyek? egyszer légyszi nézz már rá!
szörnyű a látvány, ez a telep, mondom mert nem kértél rá.

Ma sem múlik el ....

Újból beszélgettünk a jövő dolgairól,

Szemedből sugárzott, hogy fájó hallani elmúlásomról.

Rég nem társalogtunk ezekről a gondolatokról,

De a bánatot leolvastad az arcomról.

Tudom, hogy rossz belegondolni, abba ami elmondtam,

Neked élned kell, ezért „megyek” inkább én magam.

Megpróbálsz majd, tenni ellen valamit?
Tudom jól, hogy elfogsz veszíteni valakit...

Nem megy, nem megy a felejtés a könnyen,

Rá gondolunk, arcunkról lehull könnyed, és könnyem.

Nem akarlak elveszíteni de nincs már lehetőség,

Ha megpróbálnál tenni valamit, esztelenség..

Kezedet fogva, szemedbe nézek,

„ mondom már amit szeretnél hallani”,

De jobb ha elmondom, mert nem akarom előled...elhallgatni.

Látod már?

Láttam fényes arcod,

Lelkedben a régi harcot.

Láttam, meggyötört, csillogó szemed,

Melyek sugárzásában mindig elvesztem.

Nincs tovább

És most némán várom az égi jelet.
Mellkasomon veret, fájt, égetett,
Rám verték a mocskot az Istenek.
Mit tehetek? Halkan nevetek.

Kinevetem a világot, ilyet meg ki látott?
˝ki hívott engem az a messzibe kiáltott!˝
S Most állok, jelet, csak egy jelet várok,
Fázok. Testemen ezer arcot hordok.

Kell az arc, a mosolyra, az alázatra!
Mert bár vágyam meg nem állhat,
Az akadályok útban, útfélen ott állnak!
Nevetnek, gúnyolnak engem, várnak.

Csúfolnak, bántanak engem!
Várják hazaérkezésem.
Otthonomban lábbilincsem,
Isten engem meg ne mentsen!

Néma Csend...

Ez a néma csend megöl,
mely szobámba kúszik.
Nincs már mosoly, és nevetés,
Félek, hogy az emlékem számodra elmúlik,
Mint méhnek az a virág,
melyet már beporzott.

Ez a néma csend megöl,
mely lelkemet darabora tépi.
Az a szó, hogy emlékszem Rád,
Ezt még a kisgyerek is megérti,
Aki anyjához bújik ha ha sérelem érte.


Ez a néma csend megöl,
Mely rákúszik a testem összes medre..
Ha majd sírok és jajgatok elérted a célod,
Pedig, hogy ébren maradjak szükségem lesz a szívemre..

Új szerző!

Nagyon köszön azt hogy itt lehetek,
és Köszönöm a meghívást.
Bemutatkozó versem pedig ez lenne.

Én vagyok az..

Kérdezed tőlem, mi a baj...

Válaszom, semmi.

Kérdezed haragszom..Válaszom nem.

Itt vagyok és nem haragszom, és találkoztam Veled...

Ne félj, ez csak én vagyok..

Gyötrelem

Gyötrelem..

Távol vagy tőlem, ez nehéz,

Megéreztem sajnos, hogy a hiányérzet elég kemény.

Nem lesz több, reggel mikor álmos arcod látom,

A problémákra elszánt időket már nagyon bánom.

Eltelt ez a 3 hónapos nyár?

Nem lesz több csillogó szempár?

Nem fogsz hozzám bújni, pirkadatkor már,

De tudod, ez a 2 kar, mindíg vár.

Nem érzem már a friss reggeli illatod,

Elmentél tőlem, nem tudom, de talán kibírom.

Hiányoznak majd a reggeli menetelek,

Akár a lépcsők, melyeken fel-fel mentem.

Hiányzik majd álmos arcod, mely mindig üde volt,

Akár a Szeretlek..csak ez a szó...

A csalogány éneke

Szürke az égbolt,
S még messze az éj,
Halott fák sóhaját
Súgja a szél.
Eltévedt kismadár
Bús dalt zenél,
Szíve alkonyán
Még tavaszt remél.

2010.12.02.

Reggeli Gondolat

Reggeli Gondolat

Lángolva hull ezer csillag,
Aranyszín, égető,
pusztító halál nyilak...
Menekülj csak, menekülj herceg!

Rohanj bukott harcos,
Fuss ahogy tudsz,
országod már halott...
Fénylő nyilak záporában
elmúlt égi hajnalod!

Angyalok szálltak fent,
Fekete tündérek.
Báboztak, játszottak,

Elhitették a meséket
De nézd mi lett!

Felnyitom hát szemem,
nem álmodom tovább.
Eldobtál...
Most én doblak el;
Unom hazug pofád!

Új szerző!

Új szerző érkezett a blogra! Eme hölgy a Messzire Tekintő blog szerkesztője, emellett amatőr költő. MT névvel ír. Fogadjátok szeretettel!