-Nagyapáink giccses ősze-

Csak a szem
Csak a szív
Ébred csendben,tölgyfa módra
Szélódákat dúdolnak a hegyek,
A folyóparton a nád sem susog,
Sóhajtanak még a mesék is.

Búg még:Barlangokban
Horkol a vén medve,
Minden szénszín varjú
meg van elégedve:
Hisz a ribizli fonnyad
Fagyos bokrokon lassan,
A távolban a vonat
Kattanása harsan:
A régi sín,a szín
Sír,zokog...Viszi az embert,

nem pihen.
Rezeg még.
Bár rozsdás már a vas,
Zakatol az őszi tájban
nagyapáink vonata..

Miért?

Miért kéred tőlem, hogy
Végig nézzem, ahogy tönkre mész,
És, ami nekem fontos,
Az örökre elvész?

Miért kéred tőlem, hogy
Tartsak ki melletted,
Amikor te már, a
Gyermekkorom elvetted?

Miért kéred tőlem, hogy
Ha szeretlek, akkor én
Dobjam el magamtól,
Ami számít, s ami az enyém?

Ne kérd ezeket tőlem, én
Tovább már nem bírom,
S ami nő bennem,

Az most csak a kínom!