Új szerzők/szerkesztők

Várjuk új szerkesztők, szerzők jelentkezését az Új Irodalom blogra! Bátran jelentkezzetek a rozsaamonte@gmail.com címen!
Költözés!!!!!!!!!!!!!!
Kérnék mindenkit, hogy regisztráljon át a
http://ujirogalom.gtx.hu -ra

2011. február 28., hétfő

-Színarany nádas-

Színarany ékes nád fedi
Földünk, nap helyett cirka
Számlap az égen türkisz az
ég is, kékes üvegcse
Estefelé már ébred a béka
Drágakő-ködben baktat az őzbak.

Színarany nádas fekszik a
földön és a nap: óra
Számlap az égen. Türkisz az
ég és este egy drága-
Kő a köd, benne
baktat az őzbak, béka a vízben.

Bunda a földre: Színarany nádas
Kattan a nap, egy óra az égen
Kék üvegfesték, máz a magasba
forr a vihar sápadt márvány-arca
Lenn a mocsárban drágakő-ködben
Brekkenve párzik, pattog a béka...

2011. február 27., vasárnap

Valami elveszett...

Néma sikolyom hallik,
de elvész a semmibe
káosz lesz urrá,
káosz édes gyermeke.

Némán bámulok az ablakból,
némán fúj a szél...
lelkemből kieszett a dallam
már nincs mi zenél.

Tompán bámulok a világba,
hiába kiáltom:
Ady, Byron, Poe SEGÍTS!
Széthullott minden álom.

Nem érzem édes
múzsa csókját,
Múló részegség
mámoros világát!

Hol van pusztító viharom,
mi szívem húrján játszana,
vagy perzselő pokol tüze
mi égetne, s tovább nem fájna...

Hányszor néztem fel az égre
S kértem, szállj el tőlem,
de most itt vagyok magányosan,
múló, földi porhüvelyben...

2011. február 26., szombat

Rap-részletek.

"Rég' nem az vagyok akinek hisztek,
Ha nem jön be a nevem hívjatok Miss-nek,
Nem húz le az örvény,nem hat rám a törvény,
Célba talál minden szavam,akár a töltény.
Nem értek el semmit pár kósza szótaggal,
Nem vágtok földhöz se ezzel a lófasszal,
Én váglak zsebre,és teszlek majd helyre,
Nem marad más belőletek csak hamu és pernye,

Amit elfúj a szél,akár a sok szemetet,
Felétek csak gyengeségnek számít a szeretet,
Minden érzés kihalt már rég belőletek,
Az élettel játszotok és azt hiszitek felnőttetek,
Mindenki tudja hogy milyenek is vagytok,
Kamu imidzs amit mind magatokról mutattok,
Szar lehet neked,én nem lennék a helyedben,
Azt hiszed vagy valaki mert drog lehet a zsebedben,

Amit én csappatok az nem simán verbális,
Éget a tűz,de ez szerinted nem normális,
mit tudtok erről? mit ír a telepi-penna,
oltogattok bázzeg, de lekoptok mint a henna
Nem vagyok vesztes,lehet a helyzetem necces,
Akkor se leszek kedves,ha a szériád épp peches,
Miért lettem ilyen? az életem a tettes,
azt soha nem hagyom hogy kétvállra lefektess

miért így csinálom? a kérdésed most fesszélyez,
veszélyes, ki vagyok, mert az énem kicsit szeszélyes,
kitanít az utca mocska, mert ez szenvedélyes,
két esélyes, hogy Szent Péter mikor lesz kedélyes.
Telepi bula vagyok, nincsen mindig pénzem
Nem szopással készítelek ki, csak leverlek majd észben,
Kész vagyok én 5 perc alatt a sminkkel,
Ezért nem érdekel, hogy ki meg miért pikkel.

Sodorjuk a cigiket, a téren tekerjük a trombitát,
Seftelünk a kopókkal, nem érdekel hol ki lát,
Innen nincs kiút, égünk a végső lázban,
Nem vagy ide való, ha csak szopsz a lépcsőházban
Lehet kicsit elvont vagyok, lehet nagyon telepi,
Ellepi a jó, mikor Tomot Jerry kergeti,
Teheti, ha akarja, mi nem szólhatunk bele
a sorsba, ha velünk Isten fasza tele

De itt vannak még igaz barátok, kik velem nevetnek
sírnak, ha kell, de mellettük semmit nem érzek tehernek,
Nem kevernek ők szart a hátam mögött,
Letünt már rég aki a zsernyákoknak köpött
Sokan elmentek és kevesen jöttek vissza,
Sokakat megsirattunk, a szívünk így lett tiszta,
Sok tinta kopik értük, de nem hoz semmit vissza,
Most nekem kell kimondanom: Baby, hasta la vista..."

2011. február 22., kedd

-Arthur Rimbaud továbbsétál-


Ment és két ökle két ronggyá rohadt zsebében
A köpeny a vállán már eszmévé szakadt
Megrogyott szívvel menvén az ég alatt
Nem álmodhatott hejh! szerelmet senki szebben!

A kuksolók a bajszukat a szekrényből kidugták
Itt ott pajzánul faun-fej villogott
S Arthur szívében úgy gyűrűztek a bús borok
Mint barna évgyűrűk, vagy hopsza! balerinák.

És hogy bűnhődött! Köntöse kigombolva tövig
S bocsánatos bűnök füzéreit
Mormolta magában az abszint éjszakában

De nagy-nagy szerelem borult szívére tágan
S a zöld erdőkön át ment csak tovább, tovább
cigánymód - s boldogan. Akár egy nő nyomában.

---

Tisztelettel és gyermeki szeretettel a nagy Mesternek, Arthur Rimbaudnak. Ehhez az íráshoz szó szerint felhasznált versei: Kóborlásaim, Esti Imádság, Tartuffe bűnhődése, Élmény, A kuksolók, A szekrény, Kis szerelmeim.

2011. február 20., vasárnap

Cím nélkül


Már csak nevet a hold,
unottan néz az utca képe,
s nem érti,
mi jár szerelmes szívembe.

Nem látja a végtelen óceánt,
s egyetlen árva fa,
hűsítő, kellemes árnyékát?
nem veszi észre a puszta magányát,
és kopár hegyorom
mély szakadékát?

Mit ér a rózsa tövis nélkül?

Hát megszúrtál már édes élet,
forgattad szívemben mérges tőröd,
de most lám, finom illatod árasztod!
Bár nem ígéred, hogy örök,
mégis bízom kegyes voltodban,
hogy szép, ünnepi díszbe öltöztetsz,
minden álmodott, valós holnapomban.

2011. február 15., kedd

-Primitív dal-

Egy bikaszarv töri át a füvet
És törzsi dobok verik égbe a
földet. Hajnali pír lesi asszonyaink
és a völgy és a tó, női álom üget
fel a fán és a lombból hull a berekbe
száll csupa szárny csuda népi madár.

Révül a sámán, ébred a költő
föld, a tenyér meg a szív a határ.

2011. február 10., csütörtök

Mi vagyok én?

Mi vagyok én? Hús a csonton?

Egy darab a föld nevű ponton?

Egy varázslatos gonosz ármány?

Vagy világokat irányító sárkány?

Egyesek szerint csak egy őrült,

Ki magas szelek szárnyára ült.

Eltemette a valódi világot,

És megteremtette mi neki hiányzott.

Mások szerint örök lélek

Mint más ugyanannyit érek.

Életeken át anyagi testben,

A lelket szép színesre festem.

Vannak, kik gyarlónak mondanak

És keresztet a hátamra akasztanak.

„Tedd, amit mi jónak látunk,

És halálod után jön megváltásunk”

Néhányan barátnak mondanak,

Fájdalmukban kapaszkodnak.

Én tartom őket, amíg lehet,

De az út egyszer másfelé vezet.

Sokan majd ellenségként tisztelnek

Egyszerre támadnak és félnek.

De nekem közömbösek maradnak mind,

Szemem már rég másfelé tekint.

Páran normálisnak ismernek,

Ezer igazságot felednek.

Ettől a szótól rég eltérve

Utazok a messzeségbe

Nem vagyok jó se Buddhának se kereszténynek

Nem vagyok jó se barátnak se ellenségnek

Nem vagyok jó se normálisnak se őrültnek

Nem vagyok jó… csak költőnek.

2011. február 8., kedd

Címtelen rímelés

ja ez mind valóságos, de mit veszíthetek?
néha őrült gondolatok szétfeszítenek..
néha fájnak, szeretnek, vagy elferdítenek,
ha elveszek magamban, ők felderítenek.

2011. február 7., hétfő

Valóság

A valóság néha fáj, néha jó, téves flash,
Eltévedhetsz, van hogy vétkezhetsz, vagy kétkedhetsz,
A mondani valómban, nincs más a talonban,
Gyilkos világ, és hullánk egy halomba
Pakolva a sírba, pakolj sírva, fuss!
Menekülj, ami elől lehetetlen, ez lírikus.
Meg tipikus típusa egy elcseszett világnak,
Hibák mögé bújunk, félünk vajon ki láthat,
Igaz valónkban, igaz csalódna talán,
Haláli ez a játék, míg belénk nem talál.
Barbár egy lét, hol arcunk elvész, lelépsz
Egy szebb világba, de így élni számomra kevés.
Mire az evés? Mire a drog? ez elenyész..
Miért nő? Miért szárad el? ez a nagy kérdés.
Kész tény ez a veszély, szóval irány a vészfék,
Nem érheted el, kiszállni nem lehet, részvét.

Mész még, tovább, törtetsz, visszhangzik még a tip-top,
Van hogy pocsolyába lépsz utadon, plics-plocs,
Kipp-kopp! Van bent valaki? Vagy ez csak egy gép?
Éget, ellépek, mi van népek? szörnyű e kép.
Kell ez? Gyúrmából gyúrt egyének, színezve
Színes tintákkal, és én kérdezem: Ki ez, te?
Mi ez, he? Ez lett egy amcsi-magyar valóság,
Bolondság vagy baromság, marad az adósság
Utánunk, utálunk fizetni tetteinkért,
Tettük, de miért? Ha büntetnek hecceinkért.
Ítélnek, kényszerítenek, hiába minden,
Ha üres itt benn, de világ elveszted kincsed..
Gondolatok szétfeszítenek, ironizálnak,
Maszkok mögül ugranak agyam clitorisának,
Morbid a vers, mert groteszk maga a való is,
Mert elfut, elgurul, mint egy üveg golyóbis.

2011. február 6., vasárnap

-Haiku jam-


Száll a hang
négy fal között
...Jazz zenél.

Bezárva bár
Négy fal közé
a jazz zene,

Csak zenng a zongora
A jó zene
de szól,
tekintetünkben ott honol
S hallgatja az alkohol
a jazz ha szól...

-A gyufaárus kisfiú-


Az éjszaka egy gépezet
Csillag fogas kerekek
Lassan forogva őrlenek
Jégvirágos éveket.

A hiányod: Fagyhalál
Mindegy már - csak fagyna már
Szegény gyermek: várva vár
Tíz kis ujjam: Gyufaszál.

Utca téli éjjelen
Csillagdal kíséri fenn
Karácsony van: hiányzol

Szissz: egy gyufa - Varázsol
Elém messzi képeket
Elnyomom a csikkemet.

2011. február 5., szombat

Képzelet

Szemeid kékje
Dicső, ódon termek csöndje.
Ragyogó csillag
Vagy törékeny testbe öntve.
Ábrándos magad,
Illúziód éber álma
Mért emlékeztet
Egy csodás, sosemvolt nyárra?


2011.02.04.

kérsés hozzátok kedves Fiatal Tehetségek!

Ha lenne egy olyan ajánlat hogy ujságban kapnánk két oldal helyet, akkor ki lenne benne. Mert mint kiderült idén ujra elindult a Nyugat című folyóirat. Ismerősöm által lehet szélesebb körnek is tudnánk írni, mivel van esély rá hogy kaphatunk két oldalt ingyen. jelezzetek majd... Továbbra is jó irogatást és szellemi kielégülést kívánok!

2011. február 3., csütörtök

Névtelen sírba

Névtelen sírba


Névtelen sírba fektessetek,
magányosan, örökre,
pont ahogyan éltem,
boruljon az éjjel szememre.

Névtelen sírba fektessetek,
ne kísérjen senki,
nem volt ki szeretett,
és én sem tudtam szeretni.

Névtelen sírba fektessetek,
ne gondoljatok rám,
elmentem, de még visszatérek
éjjeli angyalok szárnyán.

Ha eljő

Ha eljön a nyár,
Valaki téged nagyon vár,
S hozzád a távolból hangosan kiált,
Vágyakozó hangján te majd megérzed,
hogy szívből igazán szeret téged.


Ha eljő a reggel és rideg a táj,
Tudnod kell távol valaki vár,
Szeretni akar téged,
Nem csak tested egész lényed,
Ha kérdezik az élettől mit kérek,
te vagy a válasz s szerelmes lényed.

2011. február 2., szerda

Kéz a kézben

Hogy neked én mit adhatok?
Fájdalmat, mert önző vagyok!
Szelidíts meg, mert Vad vagyok,
kit a szerelem rég elhagyott,
És igazat sose kaphatott.

De tán most újra ébred,
mit egykor valaki ki tépett,
S ha mondom nem tudom hogy igaz,
Mert aki mondja túl gaz.

S ha mondod elhiszem,
Mert nekem nem kell semmi sem,
Az élet veled megajándékozott,
S veled csak szorongást okozott.

Ígéretem próbálom betartani,
S téged a fény felé tartani.
Mert angyal vagy ki a földre leesett,
S érzi hogy a földön elesett.

De én szeretnék lenni aki felsegít,
S innen messze elrepít.
Oda  hol minket senki se lát,
S együtt nézzük a napnyugtát.

Ahol minket csak a halál talál meg,
S kéz a kézben halunk meg...

Hello everybody!

hali minden olvasónak Faust vagyok, szeretek verset irni, leköt, olyan mintha közben más dimenzióba lennék. Már 14-15 éves korom óta irogatok... Szeretem ezt csinálni... Majd kiderűl tudom is-e! Jó olvasgatást!

Hiába kár

Hiába szól fekete tollú gyászmadár,
hogy kár...
nevess mindíg,
akkor is ha fáj,
mert így veled nevet
neked a világ.

Hiába szól fekete tollú gyászmadár,
hogy kár...
ne hullajts gyémánt cseppeket,
mert egyedül,
magadban teszed,
mi volt,
úgyis elszáll.

Hiába szól fekete tollú gyászmadár,
hogy kár...
hát hiába szólok én is,
hogy szeretni fáj...

Kár

kár minden beléd ölt szó, ha nem hallgatsz meg,
kár minden hangért, amit süket füllel nem hallhatsz meg,
kár egy betűt is leírni, ha mindenen csak átsiklasz,
kár szeretkezni, ha a kéjben már nem értem sikítasz,
kár a pénzért, kár a gyűrűért, kár minden érzelemért,
kár a hazugságért is, kár a kérdésért, a kényelemért,
mindezt én nyelem, mért? még mindig ezt kérdezem,
Kétesélyes a válasz, vissza jössz e? de nem kétkedem: nem.

Szerelem

Szerelem

Oh te felelőtlen balga
hát nem ismered
szerelem lángja közt
lehullanak a nyári levelek.

Elmúlnak majd szép virágok,
kiapad minden forrás,
nem lesz élet,
sebzett szívednek szállás,
nem kapsz ételt,
maradnak csak az emlékek,
a múlt tavasz, nyár,
mi szép volt,
de nincsen már.

Nem leled majd helyed,
bolyongasz végtelen,
elmúlt perceken merengsz,
azon, hogy miért szerettem...

2011. február 1., kedd

Szeretlek.

SZeretlek szíívből, és te nem hiszed,
Ereszteni nem akarlak, vagy elveszteni hited,
Reményed, ez egyre keményebb, de kellesz,
Ezt elmondani nehéz, ha folyton szart ellesz,
Te vagy a minden, ettől független,
Love bébi, de nem hagyod, kelleted magad kelletlen,
Ember kellesz, szeretlek reménytelen,
Kökeményen - töménytelen.