Mi vagyok én?

Mi vagyok én? Hús a csonton?

Egy darab a föld nevű ponton?

Egy varázslatos gonosz ármány?

Vagy világokat irányító sárkány?

Egyesek szerint csak egy őrült,

Ki magas szelek szárnyára ült.

Eltemette a valódi világot,

És megteremtette mi neki hiányzott.

Mások szerint örök lélek

Mint más ugyanannyit érek.

Életeken át anyagi testben,

A lelket szép színesre festem.

Vannak, kik gyarlónak mondanak

És keresztet a hátamra akasztanak.

„Tedd, amit mi jónak látunk,

És halálod után jön megváltásunk”

Néhányan barátnak mondanak,

Fájdalmukban kapaszkodnak.

Én tartom őket, amíg lehet,

De az út egyszer másfelé vezet.

Sokan majd ellenségként tisztelnek

Egyszerre támadnak és félnek.

De nekem közömbösek maradnak mind,

Szemem már rég másfelé tekint.

Páran normálisnak ismernek,

Ezer igazságot felednek.

Ettől a szótól rég eltérve

Utazok a messzeségbe

Nem vagyok jó se Buddhának se kereszténynek

Nem vagyok jó se barátnak se ellenségnek

Nem vagyok jó se normálisnak se őrültnek

Nem vagyok jó… csak költőnek.