Ment és két ökle két ronggyá rohadt zsebében
A köpeny a vállán már eszmévé szakadt
Megrogyott szívvel menvén az ég alatt
Nem álmodhatott hejh! szerelmet senki szebben!
A kuksolók a bajszukat a szekrényből kidugták
Itt ott pajzánul faun-fej villogott
S Arthur szívében úgy gyűrűztek a bús borok
Mint barna évgyűrűk, vagy hopsza! balerinák.
És hogy bűnhődött! Köntöse kigombolva tövig
S bocsánatos bűnök füzéreit
Mormolta magában az abszint éjszakában
De nagy-nagy szerelem borult szívére tágan
S a zöld erdőkön át ment csak tovább, tovább
cigánymód - s boldogan. Akár egy nő nyomában.
---
Tisztelettel és gyermeki szeretettel a nagy Mesternek, Arthur Rimbaudnak. Ehhez az íráshoz szó szerint felhasznált versei: Kóborlásaim, Esti Imádság, Tartuffe bűnhődése, Élmény, A kuksolók, A szekrény, Kis szerelmeim.
Csodálatos. :)
VálaszTörlésSzeretem a csavargó hangulatú költeményeket - ahogy a költőtársat is szerettem. :) Drakulálok!
Elismerésem.
VálaszTörlésArthur Rimbaudot nem lehet nem szeretni!!! :DDDD
VálaszTörlés(aki mégis utálja az számomra automatikusan a "nagyon más mint én" kategóriába esik)
Igen a csavargó hangulat nekem is kedvenc életérzéseim közé tartozik, legyen szó regényről, versről. Kösz hogy olvastál!
Üdv: Péter