Kéz a kézben

Hogy neked én mit adhatok?
Fájdalmat, mert önző vagyok!
Szelidíts meg, mert Vad vagyok,
kit a szerelem rég elhagyott,
És igazat sose kaphatott.

De tán most újra ébred,
mit egykor valaki ki tépett,
S ha mondom nem tudom hogy igaz,
Mert aki mondja túl gaz.

S ha mondod elhiszem,
Mert nekem nem kell semmi sem,
Az élet veled megajándékozott,
S veled csak szorongást okozott.

Ígéretem próbálom betartani,
S téged a fény felé tartani.
Mert angyal vagy ki a földre leesett,
S érzi hogy a földön elesett.

De én szeretnék lenni aki felsegít,
S innen messze elrepít.
Oda  hol minket senki se lát,
S együtt nézzük a napnyugtát.

Ahol minket csak a halál talál meg,
S kéz a kézben halunk meg...