körvonalak nélkül

fakó a nap fénye
fáradt szürkesége
fátylat fest az égre
elkerül a béke

hiába is várom
karjaimba zárom
elkerül az álom
békém nem találom

közöny két szememben
társ kezét kezemben
régen elfeledtem-
tán nem is kerestem

2010.10.07.

Szívem zúzza szét...

Szívem zúzza szét

Szívem zúzza szét,

Hogy múlt árny,

mint hű eb kísért.

Szívem zúzza szét

gyémánt homok,

Kósza, hideg szél,

eső, jégdarabok.

Szívem zúzza szét,

kit álmában csodál,

de a valóban félt.

Állom idő próbáját,

Nézem, hogy pereg a levél,

Álmodom a valótlant,

hátha valóban utolér.

-Barnaság-

-Barnaság-

"az utak összebujnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember" (József Attila)

Az utak összebújnak a hó alatt - nászuk az avar,a barnaság

A homályban ölelkeznek a hegyek - őszt dalol messze egy barna ág

Ha éjjel van, a tárgyak vándorútra kelnek - s borongva cammog a szék,az ágy

És álmokká csavarodnak a helyek - a lány teste,hangja: a vágy,a vágy

A nap aztán rálehel a mindenre - és vacogva fürdenek tarka fák

Arany pára a napfény - hegedűk vékony,halk szavát

Hallgatjuk részegen,kockánk hét lapját nézzük,

Vállunkra terül a nagy tény: - egy nagykabát

S angyalként lebeg felettünk a nappal - "Hogy minden EGY!" - A barnaság.