-Barnaság-
"az utak összebujnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember" (József Attila)
Az utak összebújnak a hó alatt - nászuk az avar,a barnaság
A homályban ölelkeznek a hegyek - őszt dalol messze egy barna ág
Ha éjjel van, a tárgyak vándorútra kelnek - s borongva cammog a szék,az ágy
És álmokká csavarodnak a helyek - a lány teste,hangja: a vágy,a vágy
A nap aztán rálehel a mindenre - és vacogva fürdenek tarka fák
Arany pára a napfény - hegedűk vékony,halk szavát
Hallgatjuk részegen,kockánk hét lapját nézzük,
Vállunkra terül a nagy tény: - egy nagykabát
S angyalként lebeg felettünk a nappal - "Hogy minden EGY!" - A barnaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése