Üres világ

Halkan, csak csendben, csendben
Súgom a tájba, tájba,
Hogy hallja az Isten, Isten:
„Nincs a létnek alja, alja!"

Hangosabban motyogok, motyogok,
- Választ nem kaptam, kaptam -
Hogy hallja az Uratok, Uratok:
„Szenny a keze munkája, munkája!"

Ordítom az üres világba, világba:
„Elvetted Tőlem az Egyetlent, Egyetlent!
Hogy halld, Ördög, vagy Égnek Hatalma:
Világokat pusztítok érte, ha kell... Kell!"

Cím nélkül

Ha a Bodrog

Hűs habjai

Elnyelik a testemet,

Akkor boldog

lehetek,

de sohasem Veled!

Hogyha kerék

töri lábam,

ordít,visít, feszül

szájam,

attól boldog

lehetek,

de sohasem veled!

Ha elhagynál, hajam tépném,

darabokra szívem

törnéd,

Attól boldog

még lehetnék,

de veled sohasem!

Popcorn

Pattogatottkukorica hegyen ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica királyt ölök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica lelkén ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica szívem örök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.

Visszatérés

“Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot.”
(Anne Morrow Lindbergh)

Sikeres világkörüli utam végéhez értem, és megpihennem már csak itt lehet :) Az idézet, amit fentebb láthattok az, amiről ez az egész blog szól. Visszatértem hát most a biztonságba, köszönöm a lehetőséget Rouge Est Montének. Remélem nem okozok csalódást, és üdv újra mindenkinek.

Barátsággal: Messzire Tekintő

Lakoma

Lakoma

Mint úri vacsorán

Eszem lelkem,

tépem húsom éles foggal...

jó ez nekem?

kell?

Vagy áldozzam úri lakomám

daloló lantszólam

véres oltárán,

mikor keservében szív szakad,

s messze tőle

szebben kárognak a varjak?

Megéri még embernek lenni?

megéri még létezni,

alkotni, imádni, szeretni?

Megéri-e milliárd könnycsepp

a tavaszi reggelt?!

Választ keresek

de csak enni tudok,

tépni magam éles foggal...

jó ez nekem?

jó elveszni a nappal?

-Szonett Vörös Péternek-

Csend van a szűz papirocskán,

Nem tudok írni e csendben.

Rend van a képzeletemben,

Csípnek az álmaim este.

Bóbita Bóbita nem lát ,

Benzinbe fürdik a Vénusz.

Márvány-hideg cigarettát

Szív szomorúan Apolló.

Kő az agyadban a csend is,

Békahadak fuvoláznak,

Vége papír-paripádnak.

Ég a szived de nem írsz már.

Tintafa kék levelekkel,

indigoszín gyökerekkel.

-Epigramma Vörös Péternek-

Ginsberg levágja A szakállát

Vénusz felköti Arany állát

Nincs akinek felolvass Az este

Papír-templomban Keresve

A lelkedet?

-Szabadvers Vörös Péternek-

Írj!

Írj Arról hogy írni nem lehet

... Arról hogy nincs mit

... Arról hogy nincs miről

... Arról hogy nincs miért

... Arról hogy nincs kinek

... Arról hogy nincs rá szó

... Arról amit érzel

... Arról hogy úntat ez a feleslegesség

... sajnos.

Írj Arról ahogy apolló elszívja utolsó márvány-cigarettáját

... Arról ahogy vénusz sikamjós teste szivárványszínű habokban fürdik

... Arról ahogy Dionűszosz szakállában ülünk

....................... Allen Ginsberg szakállában ülünk

....................... Lev Tolsztoj szakállában ülünk

....................... A Télapó szakállában ülünk

... Arról hogy egyre többen borotválkoznak manapság

... sajnos.

Írj Arról ahogy a napisten harcba indul a hupikék törpikék élén

... A vadkapitalista iparvidékek és a globállis szellemi holokauszt ellen

... Arról hogy miért nincs HALÁL (A csontvázak kettéreccsennek a koporsóikban)

... Arról hogy az ember rossz

............. hogy a fűzfa sír

... Arról hogy igenis vannak tündérek

... Arról hogy Bóbita Bóbita

.... Táncol.

Írj!

---

Sajna nem így néz ki eredetileg hanem sokkal jobban a pontok nélkül de nincs mit tenni a blog nem engedi meg az én kockás elöl szóközös tördelésem. :((((

My bloody Valentine

Gyere és ölelj,
szívd a vérem,
Tedd teljessé
emberi létem.
Vedd a vérem
lelkem szeresd,
Nem kell más,
csak enyém lehess!
Örökkön-örökké
melletted,Kedvesem
Egy koporsóba
fekszünk, mi ketten
Éjjel vadra vágyunk,
Vérét vesszük, s
újra emberré
válunk.

Egy intő példához

Támadj fel poraidból
múlt század csodája,
támadj fel poraidból
óceánok királya!

Legendává értél
közel száz év alatt,
s felnőttek milliója
olvassa keserű sorsodat.

Mily felelőtlen az ember,
hogy hajtja balga küzdelem,
jobb dicsőn elmúlni,
mint hamisan állni a jéghegyen.

Megmutattad, hogy van határ,
hogy az ember mindíg
hazug igazáért kiáll!

De elfeledtél már
intő füstödet,
Bolondok vagyunk egytől-egyig!
Hajszoljuk a hamis győzelmet...

Langue inconnue

Langue inconnue

Hogy mondjam el
mit lelkembe zár a végtelen,
s éles kardjával
támad nekem.

Mit szóljon szám,
ha kényszer lakat tűzi össze,
üvölteni próbál;
ha lehetne.

Mit írjon a kéz,
ha már Apollón sem írhat,
megvonták tőle is
a szép szavakat.

Két levágott csonk,
ajkamon varrat...
csak a gondolatok élnek,
de hírhozói-e a tavasznak?

-Az utolsó népdal-

Szalmatetős falunk végén Máma leesett a hó

Reá sárga falevelek, Ej de cifra takaró

Barna óriások Feküsznek az égen

Didergő cigányok Zenélnek a réten.

A kenyérnek,a kenyérnek De keserű híjja van

A leánynak a legénynek Hejj egyforma sírja van,

Bőgetnek gulyáink, Ballagnak az égen

Mereng egy vén gólya Fagyottan a jégen.

A templomnak a mesékből Csapongó két szárnya nőtt

Öreg sötét búsulásból Szívünk helyén bánya lőtt.

Halott dédapáink Haja leng az égen

Arany kalászokról Álmodunk a télben.

-A napfény fiai-

A napfény fiai mi vagyunk,

Félig üres vodkásüveggel

Az utcán együtt koslatunk.

Zajunk betölti a poros teret,

A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres értelemmel

Zeng egyre csak, zeng dalunk!

Bár várjuk már a szürkületet,

A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres ölelések

Pár szó,őszintén ugratunk

A nap úgy süt ránk,délután van,

A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres suttogásnál

Kislány-szemekben csillogunk

Tört-vert villanyoszlop alatt

A napfény fiai mi vagyunk!

A város így nevelt bennünket

félig üres otthonunk,

Az alkonyat már kelni készül:

A napfény fiai mi vagyunk!

"Ez a mai fiatalság"

Mi sem tudjuk hova tartunk,

De félig üres szigor-tanácsra

Nem, soha nem hallgatunk!

A napfény fiai mi vagyunk!

***

Na így írtam kb. 16- 17 évesen. Azóta valahogy elszálltam a valóságtól. Ma már fájnak ezek a ragrímek.

Kamu

Kamu emberek, kamu arcok,
Minden napra jutnak kamu harcok,
Hamu, karcok, por és mámor,
Bor, meg kámfor, ez földhöz láncol..

-Gőzmotoros repülőgép-

Zakatol a gőzgép

Kuvikol a henger

Nyikorog a rozsda

Berezeg a gőz is

Füst-aranya tova-felszáll, ég a kerék, foga kattog.

Cső az ere, hang-vérét

pumpálja, olajozva.

Szenved a gép is: sír, felbőg, lelkét kiszuszogja...

Téglafal

Téglafalba betonozott érzések,
Halkuló lépések, tompított ütések,
Borral lenyelt kérdések,
Ne engedj az éhségnek, a kérésnek,
Egyedül szállok egyenesen a mélységbe.

Akadj a horgomra,
Ne figyelj most a koromra,
Nem várok a soromra...
Ne legyél most goromba!
Nem megyek át szenyóba,
Ketyeg még a karóra,
Te jössz most pont kapóra,
Kóbor numerára,
Meg lesz az ára.