Lakoma
Mint úri vacsorán
Eszem lelkem,
tépem húsom éles foggal...
jó ez nekem?
kell?
Vagy áldozzam úri lakomám
daloló lantszólam
véres oltárán,
mikor keservében szív szakad,
s messze tőle
szebben kárognak a varjak?
Megéri még embernek lenni?
megéri még létezni,
alkotni, imádni, szeretni?
Megéri-e milliárd könnycsepp
a tavaszi reggelt?!
Választ keresek
de csak enni tudok,
tépni magam éles foggal...
jó ez nekem?
jó elveszni a nappal?
"...Érdemes volt-e ázni, fázni,
VálaszTörléscsak a jövő kövén csírázni,
vérszagú szörnyekkel vitázni,
ha ráment életed!
Csak szólhatnál, hogy érdemes!
Mert csontom, vérem belerémül,
végzetedhez ha én állítok végül
józan zárómérleget..."
(Nagy László: József Attila!)
Persze nem akarlak József Attilával mérni téged mert nem nem is lehet nem is illik és nem is szabad mert túlzás volna, de őrült jó a versed.