Valami elveszett...

Néma sikolyom hallik,

de elvész a semmibe

káosz lesz urrá,

káosz édes gyermeke.

Némán bámulok az ablakból,

némán fúj a szél...

lelkemből kieszett a dallam

már nincs mi zenél.

Tompán bámulok a világba,

hiába kiáltom:

Ady, Byron, Poe SEGÍTS!

Széthullott minden álom.

Nem érzem édes

múzsa csókját,

Múló részegség

mámoros világát!

Hol van pusztító viharom,

mi szívem húrján játszana,

vagy perzselő pokol tüze

mi égetne, s tovább nem fájna...

Hányszor néztem fel az égre

S kértem, szállj el tőlem,

de most itt vagyok magányosan,

múló, földi porhüvelyben...