Flash by Shade/KennyCupid

az illúzióknak élsz, ezek osztanak be posztokra,
élvezed a lostot, ha eljutsz egyszer Woodstockba,
betekert álmoknak futsz és trippelgetsz a rossz szókra,
rossz móka, ha halálflessre üres fejjel rosszulsz ma
mit bosszulsz ma? a drogos terror tart fogva
rászorulsz na, az élmény után kaffogva
hisztirohamok jönnek cigi nélkül kattogva
lappang az agyadba gumilabdaként pattogva
meddig tartson, ha? na mondjad nekem rabszolga,
majd azt szólja, félkábultan papirt nyaldosva,
ha ezzel végzet a kristályom be nassolja,
lassulva homályosan a pakettemet sasolja.

itéletek fejed felett elszállnak, meg várnak,
hátad mögött kattanat a zárak, kulcsra zárnak,
rázhat a szükség, a fák virágot fellázadnak,
megszabnak a flashbackek, életeket szabdalnak

füst nélkül elvesznek a szavak, nem találod a rímeket,
nem találod magad csak játszod a kemény színeket,
pörgeted a lemezt és bedaráltad a szívedet,
téveszmékkel, maszkok mögül, szmogba csalod a híveket,
ez mit neked? te több vagy, te méred a szinteket,
oltod a többit, ontod ránk a skicceket,
klisé az egész és mondhatnék még vicceset,
slisszolj inkább, de előbb húzzad fel a sliccedet,
csámcsogva csipedet, na csitt lehet, asszed éltél már,
tudsz mindent pár utcával, okoskodsz, akkor lépnél hát?
kár érte, de mit tegyek? egyszer légyszi nézz már rá!
szörnyű a látvány, ez a telep, mondom mert nem kértél rá.