"Megtaláltam újra!
Mit?Ami örök.
A tenger - egybegyúrva
a nappal." /Arthur Rimbaud/
A holdsarló
Arat meghajlótt kalászokat
Ahogy - Vén hajó! - úszik a búzamező-tengerben.
A Város mögött és ömlik és hullámzik a hideglevegő,
A villanypóznákat körbeöleli a végtelen tereken
Átszántó holdsarló.
Itt minden olyan világos, a szél az arcunkba mar
Fagyott földeket halott avar takar,
Csak a búzatenger messzesége várja megújuló aratását.
A villanypóznák mögött viharfelhőkből vihart kavar
A holdsarló
És kristály-kemény szemünkbe fénycsíkot karcol,
Örökké ragyog talán bennünk ez a vidék:
A télbenyúló városhatár, a városban meleg van és sötétség
A városon kívül a csillagok közt az Isten végzi fényes örök és szent
önkielégítését.
Nem így akarom tördelni de mindegy.
VálaszTörlésHmm...Meglepett a vége.De nagyon szépen láttatod a tájat. :) Igazán tetszik.
VálaszTörlésÉrdekes.
VálaszTörlés