A felkelő nap. Benne egy tenyér és a tetején egy sárkány mászik.
Egy önmagát ölelő lány. Az ágy sarkán a takaró alatt. Az ablak sárga-rózsaszín, sütiből van. Kinn az utcán kutyák pipáznak mindenfelé.
Két tó, A szemeid. Fakéreg a hajad, oly barna. Mellkasodban zöld erdők, a szíved helyén kis bagoly. Egy látnokzsálya-levél*: az arcod. Szemed taván dióhély.
Gyökereket eresztettél bennem de azért szeretlek, szeretlek kitárod szárnyaid és elrepüsz...
Záporeső: zuhognak a zongorahangok, párolog gőzölög füstölög nedves a reggel, két kezemmel utánnadkapnék, a felkelő nap benne egy tenyér.
*.: Salvia Divinorum, lágy szárú növényfaj. Dél-Mexikóban honos. Pszichoaktív; leveleit fogyasztják nyersen, de szívják vízipipából is, legtöbbször szent növényként tisztelik. A Salviát a mexikói őslakosok gyógyításra és jövendölésre használják, de fogyasztása a nyugati társadalmaknál is terjedőben van. Kreatív, álomszerű élményt okoz, akár erős halucinációkkal.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Salvia_divinorum
Ezt a prózaverset is a Sally tiszteletére írtam, alapvetően a szürrealisták és jómagam élményeit sűríti a növénnyel kepcsolatban.
VálaszTörlésA szerelemben értelmet keresni pont olyan, mint a szürrealista szabad asszociációkban. ~Kacsint.~ Tetszett!
VálaszTörlésTetszik az írás látomásszerűsége (no persze tulajdonképpen valóban egy látomás).
VálaszTörlésÉn tulajdonképpen örülnék neki ha a látomás látomásszerűségét meg tudnám fogni. Amúgy Demi inkább ne keressük.:)
VálaszTörlés