Most felforgatom a gyomrod, felforgatom a világot,
Én megteszek neked mindent, ahogyan csak kivánod,
Kivágok egy rohadt darabot a lelkemből, meg a világból,
Mocsok fertő lett a lételem, tanulj már a hibádból!
Nálunk a játszótéren a kissrác kezében tűregem,
Műremek a látvány, de ez az adag nem két körre megy,
Itt a tizenhárom éves kislányok kész kirakatbábuk,
Bocs Én nem nevetek, ha összedől a rózsaszín váruk,
Itt fel kell nőni hamar, mert nem vár meg senki,
Ez a valóság, akár a boss mondja, akár egy csaj MC,
Kicsi lány vagyok látszatra, de megéltem egyet-mást,
Kicsinálnak párnapra, ha egy napot csúszik a folytatás,
Felnőttem kényszerből, mert menekülök a mételytől,
Megszokás, de kiszagolom a bajt egy kilométerről,
Itt bízni nem, de jó és rossz közt dönteni tudni kell,
Nem érdekel senkit a kor, ha hívnak, akkor menni kell!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésElvontabb, "líraibb" az eddigi szövegeidnél azt hiszem, éppen ezért nekem jobban is tetszik. :)
VálaszTörléshehe..:D most ilyenem volt:) de köszönöm:) örülök, hogy tetszik!
VálaszTörlésEz most annyira leírja a jelenlegi helyzetem... Egyébiránt meg eszembe juttatja az utolsó sor a készülendő versem refrénjét. (A Vándor dala, majd ha kész lesz, felteszem... De a refrénen kívül nincs meg semmi. ~Kínjában vigyorog.~)
VálaszTörlésNekem is van egy A vándor című kábé 100 000 éves versem de nem tudom hogy érdemes-e kiraknom az ilyesmit
VálaszTörlés