Vad ma a föld is, tép a bozót is, barna az ég és
Farkasa jő is, lappang itt benn, éjjeli ködben.
Ordas setten a sárban, mormog már a sötétben.
Csattan a csőre, száll a bagoly
vén szeme villan, kordul a gyomra.
Rajta vadászok! Égjen a máglya,-
Rajta a máglyán élve madárka
csituljon az éj el!
Szeretem.
VálaszTörlésEltűnt innen a kommentem, vagy ide - botor mód! - elfelejtettem írni?
VálaszTörlésEgyébként így újra elmerülve Böszörményi Gyula táltos-műveiben ez a vers még jobban esik.