Néma szemem se mutatja: az éjszinü bánat
E néma szemekbe lopott be kacagva ma párat
A könnyeiből - keserűn alakul cseppekből a tenger.
Állva maradna, de végül gyenge az ember.
Ősz van. Nézem a végtelen égbolt ólmos ezüstjét,
Régi töviskoszorúból szívre szorulnak a tüskék.
Méla a nappal, éteri és csupa álom-
Újra, te Névtelen, álmod, fáj, de sehogy se találom.
2011.05.02.
"Régi töviskoszorúból szívre szorulnak a tüskék."
VálaszTörlésImádom a kicsit szentimentális, kicsit biblikus képiségedet!
A hexametert is külön élvezem benne.
Valahol említetted nem rég hogy "már csak egy szó hiányzik".Gondolom az 1. vsz. 4.sorára vagy a 2. vsz. 3. sorára gondoltál, mert innen hiányzik egy-egy versláb. Persze nincs igazam, mert így is elég jól kijön a lejtés és nem hangzik rosszul egyáltalán. Amúgy nekem megvan hogy mit írnék oda de nem szeretnék belepiszkálni, végül is nem vagyok én Ilyasviel...
Köszönöm a véleményed. Igazság szerint nagyon nem vagyok még otthon hexameterben, igazából csak arra figyeltem, hogy az időmérték zenéje kijöjjön. Azt az egyetlen szót egyébként sehogy sem sikerült meglelnem, így fogtam, és átírtam az egész sort:)
VálaszTörlésHiába, nagyon beleestem ebbe a versbe. Minél többet olvasom annál jobb...
VálaszTörlésÉs sokat olvasom.:)
Ennek nagyon örülök, ez az eddigi talán(?) leginkább megszerkesztett írásom, és tényleg kíváncsi voltam a visszajelzésekre.
VálaszTörlés"Állva maradna, de végül gyenge az ember."
VálaszTörlésNekem ez a kedvenc. ~Mosolyog.~ Hadilábon állok az időmértékkel (~Ezúton elhajol az esetleg felé repülő kövek elől.~), de ez kifejezetten olvastatja magát. Velős stílusoddal élnék: gyönyörű!
Köszönöm, művésznő:)
VálaszTörlés