Költészet - szerintem

Hosszas tépelődés után - a költészet. Szerintem.

Kányádi Sándor: Vén juh az ősz

Vén juh az ősz, kolompja egyre halkabb,

A gyapja gubancos, gizgazzal tele

mételyes szemmel ballag

a hegyről lefele.

Hátába keni vérét az égalja;

és már senki se tudja, hogy

a sáros holdat hozza-e két kajla

szarva közt vagy a vizenyős napot.

Arthur Rimbaud: Esti imádság

Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje

maszatol, ajkamon a megivott sörök

habja még, szivar a fogam közt, úgy ülök;

lelkemben vitorlák láthatatlan menetje...

S mint vén galambducok forró, pettyes szemetje,

száz szennyes álom ég bennem és füstölök,

s fájó lelkemben úgy gyűrűznek bús körök,

hogy olyan, mint az ős fák évgyűrűs szövetje.

De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott

szívvel, s leöntve már egy kisebbfajta hordót,

kertjébe megyek át a kocsmának, hogy ott

szelíden, mint az Úr, pisáljak egy nagyot,

a barna ég felé ivellőt, messzecsorgót...

Helyeslést intenek a délceg napraforgók.

Ford.: Babits Mihály

Radnóti Miklós: Mint a bika

Úgy éltem mostanáig, mint fiatal bika

aki esett tehenek közt unja magát a déli

melegben és erejét hirdetni körberohangat

s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót.

És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü,

repedő levegővel és dobbantása nyomán

gyötrött fű és föld fröccsen a rémült levegőn szét.

S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint

bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén

és fölszagol a levegőbe. Érzi hogy a hegyi erdőkön

az őzbak megáll; fülel és elpattan a széllel,

mely farkascsorda szagát hozza sziszegve,-

fölszagol, s nem menekül, mint menekülnek

az őzek; elgondolja, ha megjön az óra, küzd

és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda-

és lassan, szomorun bőg a kövér levegőben.

Így küzdök én is és így esem el majd,

s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj.

Vári Attilát ezúttal megtartottam magamnak, gondoltam mára egy elszállt székely pont elég (Kányádi). Majd egyszer talán sor kerül Várira is, szerintem nagyon keveset (túl keveset) beszélnek róla, én majd egyszer beszélek róla, talán még sokat is, ha elég okos leszek hozzá...