Bús sugarad tükrében
elvész lámpák fénye,
És tiédbe borul
a sötét utcák képe.
Merre indulok,
te világolsz utamon.
Fáklyaként ragyogsz
a fekete égbolton.
De fakó képed,
reggel bíborra vált,
s dühében ezer angyal fújja
a hajnali harsonát!
S csak tücsök hegedűjére
bújsz újra elő,
s én ablakomból intek neked,
Te szeszélyes Istennő!
Szép, kellemes csendes ódát hoztál nekůnk ezúttal.
VálaszTörlés"De fakó képed,
reggel bíborra vált,
s dühében ezer angyal fújja
a hajnali harsonát!"
Azonnal a Jelenések könyve ugrott be, (8.7. a harsonaszó) Nekem ez a vsz tetszik leginkább.
Azért annyit megtehetnél hogy a cimkéket kijavítod, egyben van az egész...
VálaszTörlés