Temetőben
Úgy álltok sorban,
mint őszi fecskék,
de ti már nem repültök sehova,
nyugvó, dicső elmék.
Mennyit tudnátok mesélni
elmúlt korok csodáiról,
Elmúltak régi korok évei,
Sírotokban, elmétekben porrá hull.
Nem mondotok ti már semmit,
Kivágta kasza öreg nyelvetek,
halk kérdés: Lenni, vagy nem lenni,
Csak ti tudjátok, néma szellemek.
Föld alatt nyugtotok,
Fel nem keltek már,
Angyal vette el mit isten adott,
lelketek már máshol jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése