Emlék
Könnyem szétmorzsolom,
Mint álomvilágom színes táját,
Mi volt, vissza nem jön,
Hiába fáj, hiába bánt.
Az emlékek összefűződnek,
Könyvként lapozok benne,
Megmaradnak, majd eltűnnek,
Bár örökre meglenne.
Mi színes volt,
Egyszer kifakul,
átmossa ezerszer az idő,
múlt angyala porba hull.
De szívemben megőrzöm,
elzárom minden percét,
hulló könny és fennkölt öröm,
nekem örökké zenél.
Imádom a verseidet:)
VálaszTörlés