Kelünk a napban
és fújja ránk vén szirmait
a kósza őszi szél.
Szívünk ha dobban
a szép föld láttán tán együtt,
hát együtt könnyezünk:
A tél,az ég,mesél
öreg avarokról,
hóvihar ha tombol
s ropog bele a ház,hát
Vackom veled megosztanám
szívvel.
S' érted halnék,
lelkem rongyaiból
kötnék kezedre kesztyűt:
Ne fázz!
kicsit elhanyagolok most mindent az érettségi miatt, de nem állhattam meg, hogy ide ne írjak!! Ez nagyon tetszik! :D Gratulálok hozzá!
VálaszTörlésÜdvözlettel: Rouge Est Monté
Szintén elhanyagolom mostanában az oldalt, és szintén ezen okból... Ezúton is elnézéseteket kérem...
VálaszTörlésNekem is tetszik az írásod!
Üdv.: Újirodalom