Osztályrészem a magány,
Harag és a bánat,
Kietlen, mord pusztaság
Egyedül, mi várhat.
Az emésztőn izzó Tél
Ölelése éget,
Megfáradt, fagyott szívem
Több Tavaszt nem ér meg.
Rideg közöny s üresség,
Mit karomba zárok-
A márvány égre térdre
Borulva kiáltok:
Édes, megváltó Angyal,
Borítsd rám hűs szárnyad,
Csókold szememre álmát
Egy szebb valóságnak.
2011.01.01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése