Őszi hajnal

Sűrű magányban ébred a hajnal,
Könnyben ázik az ég,
Sápadt a messzeség.
Menekül a szél vad, kócos hajjal.

Az éledő tudat csak alvajár-
Könnyesőtől sáros,
Sápadt, szürke város,
Véres glóriába vont láthatár.

2011.07.01.

Te jellemtelen...

Ez most az igazság útja vagy a bátorság bukása?

Emlékek elszórt hamvai, megbánottak robbanása,

Félve felgyújtott romok, fojtott könnycseppek koppanása,

Sietve elrágott érzelmek csontjainak roppanása...

Kérdés

Miért sírsz,
Lelkembe miért írsz
Újabb égető szavakat,
Miért te vagy az akarat,
Ki ott vagy minden sorban,
S vezeted fáradt tollam?

Felelj hát,
Amíg még szemed lát
Engem, te folyton epedő,
Megkeseredett szerető,
Kinek jégszíve lángol:
Most már rám találsz bárhol?

2010.02.01.

-Salve Regina-

Hattyu: ezüstben elúszik a hold

csillog a hímpor az égen

Földes aranyba megállnak a fák

Csendapó ballag a szélben.

Ballagok én is, csíp ez a szél

Pillog a hajnal, hidegbe zenél.

Szemünkben a tó betemetve talán

"Évmilliók hamujában"

Mély iszapjába meg"érik a fény"

"Megkövesült csigaháza".

Él a világfa, nem éghet az égbolt

Hervad a hold pedig éjszaka volt.

Lelkem darabkái

Szétosztja, elkeveri,
megosztja, eltünteti,
megadja, visszateszi,
földúlja, megeteti,
harcolja, megbékíti…

Szétosztja lapjaimat az élet,
Megosztja szerveimet az Éden-
kertbe menet az Isten
várva várja, hogy megadja
neki az élet a vétkeit szerin-
tem nem várja, hogy az asszonya,
minden este felkúrja, földúlja
az életét, az életet,
mindegy ki mit vétkezett.

Álmodja, szélesíti
széthúzza, felismeri,
alkotja, romba dönti,
szétszórja, megveti,
altatja, felébreszti.

Életem a mester megálmodja,
Szélesíti a látóköröm széthúzza,
felismeri fájdalmam ez alkotja,
a romba döntött döghússzagú álmokat
az Isten csak kiválogatja,
De mindenem az Istenem,
szétszórja űrben a hamvaimnak
őszinte keresztjét!

Földúlja, felismeri,
Álmodja, romba dönti,
megvárja, összeteszi,
csodálja, partra veti,
kivívja, megöleti.

Isten még vár rája,
Várhat még rája,
mert még várat magára
a test csodamuzsikája,
és ha indul a mandula,
kivívja ura a felkapaszkodottakra,
a kiszabott vádakat.

Javított verzió

Tavaszi bolondság

Csendben elmerülök a végtelenben.
Szememben a napsugár lassú tangót jár.
Tavaszi bolondság kering a fejemben.
Elpártolt hát mellőlem a magány.

Kézen immár egy új érzést fogok,
s végig vezetem e napos órán,
át vad, óriás vizeken, hegy ormon,
és a sárospataki főutcán.

Napnyugtakor az Ég Ránk kacsint,
Vándorló, szabad lelkekre.
Aphrodité anyánk ágyba int,
S csókot lehel kipirult szívünkre.

Hogy én se maradjak ki a kedvenc szórásból...

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem
az édesanyámat!
Amíg Ő véd engem,
nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem
az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét,
melyből reggel, este
imádság száll Hozzád,
gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét,
mely csak értem dobban,
itt e földön senki sem
szerethet jobban! -

Köszönöm a szemét,
melyből jóság árad,
Istenem köszönöm
az édesanyámat!

Te tudod, Istenem
- milyen sok az árva,
Aki oltalmadat,
vigaszodat várja.

Leborulva kérlek:
gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek
nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket
áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat
takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám
járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását,
áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát,
melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel
az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem,
legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm
az édesanyámat!



József Attila : AZT MONDJÁK

Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.

Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
ha én nem, te megleled.

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
           *
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
                     Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
          *
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
          *
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
         *
Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
                        feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.
        *
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.
        *
Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...
        *
És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

Kedvencem...

Kedves Olvasó.

Nekem sajnos csak egy olyan költemény van ami meghatározta életemet és a(z amugy is szegényes) költészetemet.

De akkor is nagyon szeretem ezt a verset és megbecsülöm.

Hisz számomra valami fontosat adott, talán egy célt, egy irányt.

Babits Mihály - Jónás Imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Költészet - szerintem

Hosszas tépelődés után - a költészet. Szerintem.

Kányádi Sándor: Vén juh az ősz

Vén juh az ősz, kolompja egyre halkabb,

A gyapja gubancos, gizgazzal tele

mételyes szemmel ballag

a hegyről lefele.

Hátába keni vérét az égalja;

és már senki se tudja, hogy

a sáros holdat hozza-e két kajla

szarva közt vagy a vizenyős napot.

Arthur Rimbaud: Esti imádság

Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje

maszatol, ajkamon a megivott sörök

habja még, szivar a fogam közt, úgy ülök;

lelkemben vitorlák láthatatlan menetje...

S mint vén galambducok forró, pettyes szemetje,

száz szennyes álom ég bennem és füstölök,

s fájó lelkemben úgy gyűrűznek bús körök,

hogy olyan, mint az ős fák évgyűrűs szövetje.

De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott

szívvel, s leöntve már egy kisebbfajta hordót,

kertjébe megyek át a kocsmának, hogy ott

szelíden, mint az Úr, pisáljak egy nagyot,

a barna ég felé ivellőt, messzecsorgót...

Helyeslést intenek a délceg napraforgók.

Ford.: Babits Mihály

Radnóti Miklós: Mint a bika

Úgy éltem mostanáig, mint fiatal bika

aki esett tehenek közt unja magát a déli

melegben és erejét hirdetni körberohangat

s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót.

És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü,

repedő levegővel és dobbantása nyomán

gyötrött fű és föld fröccsen a rémült levegőn szét.

S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint

bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén

és fölszagol a levegőbe. Érzi hogy a hegyi erdőkön

az őzbak megáll; fülel és elpattan a széllel,

mely farkascsorda szagát hozza sziszegve,-

fölszagol, s nem menekül, mint menekülnek

az őzek; elgondolja, ha megjön az óra, küzd

és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda-

és lassan, szomorun bőg a kövér levegőben.

Így küzdök én is és így esem el majd,

s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj.

Vári Attilát ezúttal megtartottam magamnak, gondoltam mára egy elszállt székely pont elég (Kányádi). Majd egyszer talán sor kerül Várira is, szerintem nagyon keveset (túl keveset) beszélnek róla, én majd egyszer beszélek róla, talán még sokat is, ha elég okos leszek hozzá...

"Kedvencek"

Péter felhívásától vezérelve, úgy gondoltam, talán kezdem én a sort három, számomra kedves szerző egy-egy, hozzám közel álló írásával.
Íme hát:

Ady Endre - A fiaim sorsa

Úgy kötöm meg a szivemet is,
Miként strófákkal kötöm meg a dalt:
Keresem és kerülöm a vihart.

Utált béklyókért esdve futok,
Gyűlölöm és megáldom az eszem,
De ha feledni kell, emlékezem.

Faképnél hagynám százszor magam.
Mindig őrülten szépet akarok
S gyáva kutyaként a vágyba halok.

Fiaim: álmok, őrületek,
Apátok hű, jóságos: a Halál,
De meggyilkol anyátok: a Szabály.

József Attila - Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

Juhász Gyula - Isten kezében

A júniusi napnak záporában,
Mely aranyat nyilaz álmatagon,
Lyukas nadrágban és kehes kabátban
Öreg csavargó alszik a padon.

Körülötte az élet dele forr, zúg
És robognak a ringó gépkocsik,
Ő lógó fejjel más világba fordúl
És egy boldog májusról álmodik.

Elnézem én gyöngéden és irígyen,
Az élete és padja oly kemény,
De ő most végtelen puhán, szelíden,
Bizton pihen az Isten tenyerén.

Az idióta hímeknek

Hülyék vagytok pasik, ha azt hiszitek könnyen megkaptok,

Be akartok palizni, de most magatokhoz nyúlhattok,

Ti még a csábítást is lerendezitek pár szép szóval,

Az öt perces szexet összekevered a "még jó"val..

Lehet neked nagy a farkad, de bocs még nagyobb az arcod,

Téged szopnak a kurvák, de én nem leszek a ribancod,

Ti vagytok a miszták, ez mister big face, ez mister big style,

Mutasd már a tiszteletet, amit a semmivel kivívtál..

Hogy ne unatkozzunk

Sziasztok! Bocs hogy itt nem versekre szentelem a drága helyet, de az az ötletem támadt hogy miután egy jó ideje senki nem rak fel írást(magamból kiindulva azért mert nincs) mi lenne hogyha addig is mindenki kitenne 2-2 "kedvenc" verset bármelyik profi szerzőtől ami szerinte "alap", mindenkinek érdemes elolvasni. Csak hogy ne haljon meg az oldal, és mi is okosodjunk xD.

Na benne vagytok?

Vérbosszú

Vérbosszú

(dalszöveg)

bevezető /suttogva/

Figyelj rám !

S halld mit mondok !

Ellenségem !

Meghalsz most!

1.vsz. /ének/

Megtalállak – bárhol is légy,

Nincs menekvés, s nincs már több esély,

Menekülj (menekülj) meddig csak teheted,

Elszánt vadász üldöz – ki felkutat (bármi is legyen) !

refrén /ének/

Vérszomjas állat, (ki bosszúból öl)
Mert elvetted esélyét, (a boldog élettöl)

Ez Vérbosszút kíván , (mi már elkerülhetetlen)

Most kell megtennie, (mert elengedhetetlen)

kísérő szöveg /suttog/

Vigyázz! Vigyázz!

A kínok közt.

/ordít/ VIGYÁZZ !!!

2.vsz /ének/

(Ha végzek veled!)

Végre enyém, kit úgy vártam,

Kit úgy szeretek, s kiért lelkem (fárad) !

Megbosszulom, mit ellenem tettél!

Mert elvetted életem (egyetlen) értelmét!

kísérő szöveg /suttog/

Érezd súlyát! Érezd súlyát!

Beváltom ígéretem!

S nem lesz szép, meglásd!

lezáró szöveg

Tudd hogy nem futhatsz örökké!

Mert egyszer te kerülsz karmaim közé!

A sorsod én leszek,

Ki miatt életed elveszted!

A zárójel jelenti a vokált.

Írta: Loup-Garou/Farkas/

Rap-részletek./2

Unom már a játékaid, és hogy szerinted bármit megtehetsz,

Az "ez hecc"et se fogtad fel, de most végleg hazamehetsz,

Nem vagyok a bábud, én tudok egyedül lélegezni,

Tudok egyedül létezni, engem nem kell beméregetni,

Zavart fejem körül agresszív kérdőjelek röpködnek,

De nem láthatsz megtörtnek, bár mögöttem sokan köpködnek,

Én szerettelek már S-el és szerettelek már Z-vel,

Szerethettelek én a szeretlek összes betüjével,

Nem fogok kétségbe esni egy drogos hülyesége miatt,

Ez két szék között a pad alatt, de a magány már nem riaszt,

Jegyezd meg: ha nyersen mórázol, abból sajna baba lesz,

Nem csal a kék teszt, egy anya meg-nem-születettet veszt,

Van amit nem bocsátok meg soha, de ezért bazdmeg gyűlöllek,

Hamis hazugságok körötted, az érzelmek felőrölnek..

Cserben hagytál százszor, én melletted voltam ezerszer,

Már bátor vagyok egyedül, nem érdekel, hogy kezelsz le!

-Éjszaka-

-Éjszaka-

Szemed tenger csillag
A hold siklik homlokodon
Őz tested ragyog
Gyomrodban farkasok...

Szemem a hold
Beleakadt az agancsodba: kacagok
Veled úszok hát
Ezer dunyhán át.

Tündér sötétség kérlek adj még ihletet
Nézd Éjszaka: Nekem már rímeim sincsnek
Meztelenre vetkőztem: kegyelmezz -
Borítsd be testemet, nevezz meg!

Had halljam fekete szívverésedet!
Álmodjam az Igazak Álmát...

-Szerenád-

Szólnak tompa trombiták és tömpe tromponok
Forró gyertyalángba egy molyangyal andalog
Részegít a hang, szived vágyban tocsog...

Éji lepke száll hajamból, mély, sötét az ég
Lengenek a nyári holddal szép gitárzenék
Zöld az abszint, kék szemedbe láng, vörössel ég...

Nem éltem...

Nem éltem…

1. Nem éltem én át tragédiát,

Nem éltem át a halál óráját,

Nem láttam szenvedni embert,

És nem láttam haláltusát,

De öltem!?!... hidegvérrel,

Megöltem szívemnek minden szépségét, jóságát,

Mert mások kihozták belőlem az élet rontását,

Megváltoztam!?!… s nem éreztem súlyát,

Gyökeresen megváltozott szívem és lelkem,

És elfeledtem a régi énem!

2. Akik szerettek, most gyilkosággal vádolnak engem,

Miértjét kérdem, hisz ti értek tettem,

Ti akartátok, hát megkaptátok,

Nem értem miért lázadoztok,

Úgy érzem mind hiába való,

Mert aki voltam az már soha nem lesz való,

Ennyit ér a lélek és az emlék,

Ha már nincs pedig keresnék!

Kicsilány

Tudom féltek a csajraptől, de én megmondom a frankót,

Mert az ilyen KacatPankáktól kapott a HipHop kankót,

Mankót kösz nem kérek, okosan megoldom magamtól,

Kicsilány vagyok, de meglepődsz: futni fogsz a savamtól!

A szavamtól padlót fogsz, én azt írom, amit megéltem,

Szerényen mondom: de én bírom a kiképzést keményen,

A sok szutyok rap-ribanctól elfoszlik mindene reményem,

Termékeny a szakma szopásból, ez alól kivétel a személyem,

Szerintem minden haver ki átbaszott, basszon most bét is,

Minden soromból szopjatok gecit, de ne kérdezd: mért is?

Mindegy oldschool vagy newschool, előbb tanulj meg rappelni,

Ez tollba mondott gondolat - egyszer nem kell ezen szenvedni,

Ez szar rendszer mi? De nem kell megszegni a szabályokat,

A végtelenben élek, de velem szembe tartsd a határokat!

Figyelj jól, a kicsilány ma megrengeti a világot,

Jégre teszem a rapszakmát, és megbánja ki hibázott!

Lehet szerinted kislány vagyok, de nem vagyok egy angyal,

Szarvaimat levágtátok már rég egy rozsdás karddal,

Talán csak egy kislány vagyok, de nem vagyok ártatlan,

Váratlan, ha szavaim késként fordulnak hátadban..

Kérdezem miért higgyek a mesékben, a szivárványban?

A balfék hercegekben, a sárkányt szopó királylányban?

Itt csak a kicsilány van, meg nagyfiú drog dealerek,

Kisangyalok a rapben, bocs felénk nem lesznek spílerek,

Ez egy kis csaj rap a kicsilánytól, feltör ma Óbuda,

Tortúra a srácoknak, ha csaj-szettel olt a jósuna,

Naponta pörög ugyanaz a lemez, itt ég a HipHop láz,

Szennyes a terep, de jó nekünk a Celebréti bláz.

Szerintem minden haver ki átbaszott basszon most bét is,

Na mivan fogtál már cicit? Képzeld én fogtam már brét is!

Számomra zavarba ejtően hülyék vagytok ti is,

Pletykáltok meg pofáztok rólam, de tudjátok, hogy mit is?

Ha a hátam mögött dumálsz, akkor nyalhatod a seggem,

Mert jó helyen vagy hozzá, de ezért én semmit nem tettem,

Nem kell pénz, segítség, meg sok kielégületlen vadkan,

Egyedül küzdöttem, nem pedig a lány vécében basztam.

Kisvárosi Hold

Kisvárosi Hold

Bús sugarad tükrében
elvész lámpák fénye,
És tiédbe borul
a sötét utcák képe.

Merre indulok,
te világolsz utamon.
Fáklyaként ragyogsz
a fekete égbolton.

De fakó képed,
reggel bíborra vált,
s dühében ezer angyal fújja
a hajnali harsonát!

S csak tücsök hegedűjére
bújsz újra elő,
s én ablakomból intek neked,
Te szeszélyes Istennő!