Hétköznapi kálvária

Néma szemem se mutatja: az éjszinü bánat
E néma szemekbe lopott be kacagva ma párat
A könnyeiből - keserűn alakul cseppekből a tenger.
Állva maradna, de végül gyenge az ember.

Ősz van. Nézem a végtelen égbolt ólmos ezüstjét,
Régi töviskoszorúból szívre szorulnak a tüskék.
Méla a nappal, éteri és csupa álom-
Újra, te Névtelen, álmod, fáj, de sehogy se találom.

2011.05.02.