Üres világ

Halkan, csak csendben, csendben
Súgom a tájba, tájba,
Hogy hallja az Isten, Isten:
„Nincs a létnek alja, alja!"

Hangosabban motyogok, motyogok,
- Választ nem kaptam, kaptam -
Hogy hallja az Uratok, Uratok:
„Szenny a keze munkája, munkája!"

Ordítom az üres világba, világba:
„Elvetted Tőlem az Egyetlent, Egyetlent!
Hogy halld, Ördög, vagy Égnek Hatalma:
Világokat pusztítok érte, ha kell... Kell!"

Cím nélkül

Ha a Bodrog

Hűs habjai

Elnyelik a testemet,

Akkor boldog

lehetek,

de sohasem Veled!

Hogyha kerék

töri lábam,

ordít,visít, feszül

szájam,

attól boldog

lehetek,

de sohasem veled!

Ha elhagynál, hajam tépném,

darabokra szívem

törnéd,

Attól boldog

még lehetnék,

de veled sohasem!

Popcorn

Pattogatottkukorica hegyen ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica királyt ölök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica lelkén ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica szívem örök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.

Visszatérés

“Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot.”
(Anne Morrow Lindbergh)

Sikeres világkörüli utam végéhez értem, és megpihennem már csak itt lehet :) Az idézet, amit fentebb láthattok az, amiről ez az egész blog szól. Visszatértem hát most a biztonságba, köszönöm a lehetőséget Rouge Est Montének. Remélem nem okozok csalódást, és üdv újra mindenkinek.

Barátsággal: Messzire Tekintő

Lakoma

Lakoma

Mint úri vacsorán

Eszem lelkem,

tépem húsom éles foggal...

jó ez nekem?

kell?

Vagy áldozzam úri lakomám

daloló lantszólam

véres oltárán,

mikor keservében szív szakad,

s messze tőle

szebben kárognak a varjak?

Megéri még embernek lenni?

megéri még létezni,

alkotni, imádni, szeretni?

Megéri-e milliárd könnycsepp

a tavaszi reggelt?!

Választ keresek

de csak enni tudok,

tépni magam éles foggal...

jó ez nekem?

jó elveszni a nappal?

-Szonett Vörös Péternek-

Csend van a szűz papirocskán,

Nem tudok írni e csendben.

Rend van a képzeletemben,

Csípnek az álmaim este.

Bóbita Bóbita nem lát ,

Benzinbe fürdik a Vénusz.

Márvány-hideg cigarettát

Szív szomorúan Apolló.

Kő az agyadban a csend is,

Békahadak fuvoláznak,

Vége papír-paripádnak.

Ég a szived de nem írsz már.

Tintafa kék levelekkel,

indigoszín gyökerekkel.

-Epigramma Vörös Péternek-

Ginsberg levágja A szakállát

Vénusz felköti Arany állát

Nincs akinek felolvass Az este

Papír-templomban Keresve

A lelkedet?

-Szabadvers Vörös Péternek-

Írj!

Írj Arról hogy írni nem lehet

... Arról hogy nincs mit

... Arról hogy nincs miről

... Arról hogy nincs miért

... Arról hogy nincs kinek

... Arról hogy nincs rá szó

... Arról amit érzel

... Arról hogy úntat ez a feleslegesség

... sajnos.

Írj Arról ahogy apolló elszívja utolsó márvány-cigarettáját

... Arról ahogy vénusz sikamjós teste szivárványszínű habokban fürdik

... Arról ahogy Dionűszosz szakállában ülünk

....................... Allen Ginsberg szakállában ülünk

....................... Lev Tolsztoj szakállában ülünk

....................... A Télapó szakállában ülünk

... Arról hogy egyre többen borotválkoznak manapság

... sajnos.

Írj Arról ahogy a napisten harcba indul a hupikék törpikék élén

... A vadkapitalista iparvidékek és a globállis szellemi holokauszt ellen

... Arról hogy miért nincs HALÁL (A csontvázak kettéreccsennek a koporsóikban)

... Arról hogy az ember rossz

............. hogy a fűzfa sír

... Arról hogy igenis vannak tündérek

... Arról hogy Bóbita Bóbita

.... Táncol.

Írj!

---

Sajna nem így néz ki eredetileg hanem sokkal jobban a pontok nélkül de nincs mit tenni a blog nem engedi meg az én kockás elöl szóközös tördelésem. :((((

My bloody Valentine

Gyere és ölelj,
szívd a vérem,
Tedd teljessé
emberi létem.
Vedd a vérem
lelkem szeresd,
Nem kell más,
csak enyém lehess!
Örökkön-örökké
melletted,Kedvesem
Egy koporsóba
fekszünk, mi ketten
Éjjel vadra vágyunk,
Vérét vesszük, s
újra emberré
válunk.

Egy intő példához

Támadj fel poraidból
múlt század csodája,
támadj fel poraidból
óceánok királya!

Legendává értél
közel száz év alatt,
s felnőttek milliója
olvassa keserű sorsodat.

Mily felelőtlen az ember,
hogy hajtja balga küzdelem,
jobb dicsőn elmúlni,
mint hamisan állni a jéghegyen.

Megmutattad, hogy van határ,
hogy az ember mindíg
hazug igazáért kiáll!

De elfeledtél már
intő füstödet,
Bolondok vagyunk egytől-egyig!
Hajszoljuk a hamis győzelmet...

Langue inconnue

Langue inconnue

Hogy mondjam el
mit lelkembe zár a végtelen,
s éles kardjával
támad nekem.

Mit szóljon szám,
ha kényszer lakat tűzi össze,
üvölteni próbál;
ha lehetne.

Mit írjon a kéz,
ha már Apollón sem írhat,
megvonták tőle is
a szép szavakat.

Két levágott csonk,
ajkamon varrat...
csak a gondolatok élnek,
de hírhozói-e a tavasznak?

-Az utolsó népdal-

Szalmatetős falunk végén Máma leesett a hó

Reá sárga falevelek, Ej de cifra takaró

Barna óriások Feküsznek az égen

Didergő cigányok Zenélnek a réten.

A kenyérnek,a kenyérnek De keserű híjja van

A leánynak a legénynek Hejj egyforma sírja van,

Bőgetnek gulyáink, Ballagnak az égen

Mereng egy vén gólya Fagyottan a jégen.

A templomnak a mesékből Csapongó két szárnya nőtt

Öreg sötét búsulásból Szívünk helyén bánya lőtt.

Halott dédapáink Haja leng az égen

Arany kalászokról Álmodunk a télben.

-A napfény fiai-

A napfény fiai mi vagyunk,

Félig üres vodkásüveggel

Az utcán együtt koslatunk.

Zajunk betölti a poros teret,

A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres értelemmel

Zeng egyre csak, zeng dalunk!

Bár várjuk már a szürkületet,

A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres ölelések

Pár szó,őszintén ugratunk

A nap úgy süt ránk,délután van,

A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres suttogásnál

Kislány-szemekben csillogunk

Tört-vert villanyoszlop alatt

A napfény fiai mi vagyunk!

A város így nevelt bennünket

félig üres otthonunk,

Az alkonyat már kelni készül:

A napfény fiai mi vagyunk!

"Ez a mai fiatalság"

Mi sem tudjuk hova tartunk,

De félig üres szigor-tanácsra

Nem, soha nem hallgatunk!

A napfény fiai mi vagyunk!

***

Na így írtam kb. 16- 17 évesen. Azóta valahogy elszálltam a valóságtól. Ma már fájnak ezek a ragrímek.

Kamu

Kamu emberek, kamu arcok,
Minden napra jutnak kamu harcok,
Hamu, karcok, por és mámor,
Bor, meg kámfor, ez földhöz láncol..

-Gőzmotoros repülőgép-

Zakatol a gőzgép

Kuvikol a henger

Nyikorog a rozsda

Berezeg a gőz is

Füst-aranya tova-felszáll, ég a kerék, foga kattog.

Cső az ere, hang-vérét

pumpálja, olajozva.

Szenved a gép is: sír, felbőg, lelkét kiszuszogja...

Téglafal

Téglafalba betonozott érzések,
Halkuló lépések, tompított ütések,
Borral lenyelt kérdések,
Ne engedj az éhségnek, a kérésnek,
Egyedül szállok egyenesen a mélységbe.

Akadj a horgomra,
Ne figyelj most a koromra,
Nem várok a soromra...
Ne legyél most goromba!
Nem megyek át szenyóba,
Ketyeg még a karóra,
Te jössz most pont kapóra,
Kóbor numerára,
Meg lesz az ára.

-Színarany nádas-

Színarany ékes nád fedi

Földünk, nap helyett cirka

Számlap az égen türkisz az

ég is, kékes üvegcse

Estefelé már ébred a béka

Drágakő-ködben baktat az őzbak.

Színarany nádas fekszik a

földön és a nap: óra

Számlap az égen. Türkisz az

ég és este egy drága-

Kő a köd, benne

baktat az őzbak, béka a vízben.

Bunda a földre: Színarany nádas

Kattan a nap, egy óra az égen

Kék üvegfesték, máz a magasba

forr a vihar sápadt márvány-arca

Lenn a mocsárban drágakő-ködben

Brekkenve párzik, pattog a béka...

Valami elveszett...

Néma sikolyom hallik,

de elvész a semmibe

káosz lesz urrá,

káosz édes gyermeke.

Némán bámulok az ablakból,

némán fúj a szél...

lelkemből kieszett a dallam

már nincs mi zenél.

Tompán bámulok a világba,

hiába kiáltom:

Ady, Byron, Poe SEGÍTS!

Széthullott minden álom.

Nem érzem édes

múzsa csókját,

Múló részegség

mámoros világát!

Hol van pusztító viharom,

mi szívem húrján játszana,

vagy perzselő pokol tüze

mi égetne, s tovább nem fájna...

Hányszor néztem fel az égre

S kértem, szállj el tőlem,

de most itt vagyok magányosan,

múló, földi porhüvelyben...

Rap-részletek.

"Rég' nem az vagyok akinek hisztek,

Ha nem jön be a nevem hívjatok Miss-nek,

Nem húz le az örvény,nem hat rám a törvény,

Célba talál minden szavam,akár a töltény.

Nem értek el semmit pár kósza szótaggal,

Nem vágtok földhöz se ezzel a lófasszal,

Én váglak zsebre,és teszlek majd helyre,

Nem marad más belőletek csak hamu és pernye,

Amit elfúj a szél,akár a sok szemetet,

Felétek csak gyengeségnek számít a szeretet,

Minden érzés kihalt már rég belőletek,

Az élettel játszotok és azt hiszitek felnőttetek,

Mindenki tudja hogy milyenek is vagytok,

Kamu imidzs amit mind magatokról mutattok,

Szar lehet neked,én nem lennék a helyedben,

Azt hiszed vagy valaki mert drog lehet a zsebedben,

Amit én csappatok az nem simán verbális,

Éget a tűz,de ez szerinted nem normális,

mit tudtok erről? mit ír a telepi-penna,

oltogattok bázzeg, de lekoptok mint a henna

Nem vagyok vesztes,lehet a helyzetem necces,

Akkor se leszek kedves,ha a szériád épp peches,

Miért lettem ilyen? az életem a tettes,

azt soha nem hagyom hogy kétvállra lefektess

miért így csinálom? a kérdésed most fesszélyez,

veszélyes, ki vagyok, mert az énem kicsit szeszélyes,

kitanít az utca mocska, mert ez szenvedélyes,

két esélyes, hogy Szent Péter mikor lesz kedélyes.

Telepi bula vagyok, nincsen mindig pénzem

Nem szopással készítelek ki, csak leverlek majd észben,

Kész vagyok én 5 perc alatt a sminkkel,

Ezért nem érdekel, hogy ki meg miért pikkel.

Sodorjuk a cigiket, a téren tekerjük a trombitát,

Seftelünk a kopókkal, nem érdekel hol ki lát,

Innen nincs kiút, égünk a végső lázban,

Nem vagy ide való, ha csak szopsz a lépcsőházban

Lehet kicsit elvont vagyok, lehet nagyon telepi,

Ellepi a jó, mikor Tomot Jerry kergeti,

Teheti, ha akarja, mi nem szólhatunk bele

a sorsba, ha velünk Isten fasza tele

De itt vannak még igaz barátok, kik velem nevetnek

sírnak, ha kell, de mellettük semmit nem érzek tehernek,

Nem kevernek ők szart a hátam mögött,

Letünt már rég aki a zsernyákoknak köpött

Sokan elmentek és kevesen jöttek vissza,

Sokakat megsirattunk, a szívünk így lett tiszta,

Sok tinta kopik értük, de nem hoz semmit vissza,

Most nekem kell kimondanom: Baby, hasta la vista..."

-Arthur Rimbaud továbbsétál-

Ment és két ökle két ronggyá rohadt zsebében

A köpeny a vállán már eszmévé szakadt

Megrogyott szívvel menvén az ég alatt

Nem álmodhatott hejh! szerelmet senki szebben!

A kuksolók a bajszukat a szekrényből kidugták

Itt ott pajzánul faun-fej villogott

S Arthur szívében úgy gyűrűztek a bús borok

Mint barna évgyűrűk, vagy hopsza! balerinák.

És hogy bűnhődött! Köntöse kigombolva tövig

S bocsánatos bűnök füzéreit

Mormolta magában az abszint éjszakában

De nagy-nagy szerelem borult szívére tágan

S a zöld erdőkön át ment csak tovább, tovább

cigánymód - s boldogan. Akár egy nő nyomában.

---

Tisztelettel és gyermeki szeretettel a nagy Mesternek, Arthur Rimbaudnak. Ehhez az íráshoz szó szerint felhasznált versei: Kóborlásaim, Esti Imádság, Tartuffe bűnhődése, Élmény, A kuksolók, A szekrény, Kis szerelmeim.