körvonalak nélkül

fakó a nap fénye
fáradt szürkesége
fátylat fest az égre
elkerül a béke

hiába is várom
karjaimba zárom
elkerül az álom
békém nem találom

közöny két szememben
társ kezét kezemben
régen elfeledtem-
tán nem is kerestem

2010.10.07.

Szívem zúzza szét...

Szívem zúzza szét

Szívem zúzza szét,

Hogy múlt árny,

mint hű eb kísért.

Szívem zúzza szét

gyémánt homok,

Kósza, hideg szél,

eső, jégdarabok.

Szívem zúzza szét,

kit álmában csodál,

de a valóban félt.

Állom idő próbáját,

Nézem, hogy pereg a levél,

Álmodom a valótlant,

hátha valóban utolér.

-Barnaság-

-Barnaság-

"az utak összebujnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember" (József Attila)

Az utak összebújnak a hó alatt - nászuk az avar,a barnaság

A homályban ölelkeznek a hegyek - őszt dalol messze egy barna ág

Ha éjjel van, a tárgyak vándorútra kelnek - s borongva cammog a szék,az ágy

És álmokká csavarodnak a helyek - a lány teste,hangja: a vágy,a vágy

A nap aztán rálehel a mindenre - és vacogva fürdenek tarka fák

Arany pára a napfény - hegedűk vékony,halk szavát

Hallgatjuk részegen,kockánk hét lapját nézzük,

Vállunkra terül a nagy tény: - egy nagykabát

S angyalként lebeg felettünk a nappal - "Hogy minden EGY!" - A barnaság.

Holdfény

Üvölts, ordíts fülembe

Szakítsd ki szívem fájdalmát,

Üvölts ordíts fülembe,

Vigyél a valóságból tovább!

Varázsolj a mennyeken tovább,

Vigyél el,

Hol nem hullajtja virág szirmát,

Hol megértik,

Hallját a szív őrült szavát,

hol látják,

felsöprik lélek fagyott havát,

Hol temetik,

És gyászolják a lelki magányt.

Hallgass meg,

és kelts ki újra,

Varázsolj el, temess,

Moonlight Sonata.

Bánat

Bíborkönnyt hull helyére,

ahogy elszáll,

elröppen reménye

a távolba tekintő messzi nyárnak.

Talán csak álom volt,

ócska lidércnyomás,

Mikor bizalom lángja ragyogott,

mint nappali, égi koronás,

de elfedték a fekete fellegek.

Mond, miért így történt,

Miért így kellett?

Csend honol,

csend a tépázott tájon.

A Remény nem más,

mint homályos, messzi álom.

-Tündér?-

(Egy gyerekvers mellé)

Bóbita Bóbita táncol,

Térdemen angyalok ülnek

Összefagyott pocsolyákban

Békahadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik

Szárnyat igéz a malacra

Réteken egy lila este

Repteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita sír most

Nagyvárosok reádőlnek:

Ambíciózusak otthon,

Minden mesét felőrölnek.

Ördög vagy Angyal by Shade (KennyCupid)

Ördög vagy angyal, nevezhetsz bárhogy,

Rossz volt a kezdés, hát folytassuk máshogy,

Ne nevezz a cicádnak, már nem vagyok a babád,

Megkérlek téged, hogy ne becézgess tovább,

Lehúztál a faszba, és így váltál köddé,

Nem akarlak már, ne is lássalakk többé,

Töröttél tettél, megragaszt majd más,

Megsebeztél egyszer, mostanra lett száz.

Hiába hiányzik a ház, a srácok és a csend,

A THC belém valami nyugalmat csent,

egy zokobó kislány, ezt hagytad hátra,

A bűneidet nem kenheted másra,

Kár ha, ezt eddig nem fedezted fel,

Kell, de egy ribancnak felel,

Bennem már semmi értékre nem lel,

Erre a vonatra már senki nem száll fel,

Lehet dühből írom, de nyugodt a hangom,

Miattad nem sírok, a csírákat már hagyom,

Lehet nem hiszed, de lett helyetted más,

7 hónap alatt volt jelentkezőből száz,

Lásd, a kislány felnőtt nélküled,

Olthatsz még, ezért van a két fülem,

Türelem, veled még nem végeztem,

Veled vétkeztem, és akkor tévedtem

Amikor téged választottalak,

Elmúlt a köd és lehullott a vakolat,

De tudok én még törődni,

Felettem nem kell többé őrködni,

Röhögni, és a gyengébbet bántani,

könnyel felejteni, azt hitted nem várrtam mi?

Ne játszd el a gyászt, menj félig halott aggyal,

Énis indulok, szállok mint egy angyal.

Társam

Tehozzád szólok most, Kedves Társam,
Ki velem vagy utcán és az ágyban,
Ki kísérsz éjbe s a nappalba át,
Ki pengeted lantom fájó dalát.

Te ott vagy minden félszeg soromban,
Bánatban, mámorban és boromban,
Játszod hűen rád osztott szereped,
Legyen épp gyűlölet, vagy szeretet.

Nyugtalan lelkem szavait írod
Szívem pergamenére, míg bírod;
Örökös párommá lettél talán-
Koccintok hát Terád, vendég Magány.

2010.08.07.

Remény

Képzeletem mérge,
Gyilkos férge
Mindig megmart-
Talán még megtart
Az erény.

Kérlelhetetlenül,
Kéretlenül
Ölembe ül,
Majd elmenekül
A remény.

2010.02.16.

Színház

Színház

Dobd a földre,
vedd le maszkodat,
Lássa mindenki,
hogy ki vagy.

Színház volt,
marad az egész világ,
Hullott eléd a színpadon,
hullott ezer virág.

De elég volt a szerepből,
ne játsz tovább,
Ha jég szíved így sem olvad,
minek viselsz maskarát?

Angyal

Angyal

Hol jársz,
oh mond hol vagy,
nyári éjszakán,
szíveben miért fagy?

Hol jársz most,
Egyetlen, védő angyal,
a csillagos végtelen éjben,
mikor mosolyog rám a hajnal?

Mikor érsz ide mond?
mikor borítassz be szárnyaddal,
te gyöngéd, valótlan,
álombéli angyal.

Reggeli gondolat

Reggeli gondolat

Csókot ad a reggel

Édes hangjával szólít a napsugár,

”Gyere, kelj fel,

Szebb, s jobb nap vár!”

Lágyan ringat a szellő,

mint bölcsőben egy kisdedet,

Létezik-e oly erő,

mi legyőzze a természetet?

Megfagyott liliom

Tél van.
Hideg
Magány,
Nincs más-
Elmúlt
Varázs,
Húnyó
Parázs
Némán
Esdő
Holtja
Izzik
Sápadt
Csendben,
S ősz fák
Örök
Árnya
Látja
Csupán,
Egykor
Mi volt
S mi tűnt.
Kérdem
Félve:
Vajon
Lesz még
Újra
Tavasz?

2010.02.16.

Mivé lettél?

Mivé lettél?

Mivé lettél, oh mond ember
itt Kharon csónakján,
próbáltál úszni az árral szemben,
és elfeledted: a természet diktál.

Hová fajult el lényed,
Te, állatok felett álló állat,
S ha már érzed a véget,
mi értelme könnyeid záporának?

Emlékszel még bűneidre,
loptál és pusztítottál; mond minek?
és mikor belenéztél halál szemébe,
csak hazudtad, hogy megbántad mindet.

Ismerd el, gyarló vagy.
becsapnád még önmagad is,
már csak öntudatod nagy,
de minek, mikor hajóján Kharon visz?

-Nagyapáink giccses ősze-

Csak a szem
Csak a szív
Ébred csendben,tölgyfa módra
Szélódákat dúdolnak a hegyek,
A folyóparton a nád sem susog,
Sóhajtanak még a mesék is.

Búg még:Barlangokban
Horkol a vén medve,
Minden szénszín varjú
meg van elégedve:
Hisz a ribizli fonnyad
Fagyos bokrokon lassan,
A távolban a vonat
Kattanása harsan:
A régi sín,a szín
Sír,zokog...Viszi az embert,

nem pihen.
Rezeg még.
Bár rozsdás már a vas,
Zakatol az őszi tájban
nagyapáink vonata..

Miért?

Miért kéred tőlem, hogy
Végig nézzem, ahogy tönkre mész,
És, ami nekem fontos,
Az örökre elvész?

Miért kéred tőlem, hogy
Tartsak ki melletted,
Amikor te már, a
Gyermekkorom elvetted?

Miért kéred tőlem, hogy
Ha szeretlek, akkor én
Dobjam el magamtól,
Ami számít, s ami az enyém?

Ne kérd ezeket tőlem, én
Tovább már nem bírom,
S ami nő bennem,

Az most csak a kínom!

-Kelünk-

Kelünk a napban

és fújja ránk vén szirmait

a kósza őszi szél.

Szívünk ha dobban

a szép föld láttán tán együtt,

hát együtt könnyezünk:

A tél,az ég,mesél

öreg avarokról,

hóvihar ha tombol

s ropog bele a ház,hát

Vackom veled megosztanám

szívvel.

S' érted halnék,

lelkem rongyaiból

kötnék kezedre kesztyűt:

Ne fázz!

Emlék

Emlék

Könnyem szétmorzsolom,
Mint álomvilágom színes táját,
Mi volt, vissza nem jön,
Hiába fáj, hiába bánt.

Az emlékek összefűződnek,
Könyvként lapozok benne,
Megmaradnak, majd eltűnnek,
Bár örökre meglenne.

Mi színes volt,
Egyszer kifakul,
átmossa ezerszer az idő,
múlt angyala porba hull.

De szívemben megőrzöm,
elzárom minden percét,
hulló könny és fennkölt öröm,
nekem örökké zenél.

Testamentum

Megfulladok a némaságtól, mert megfojtanak a szavak,

Ennyi fájdalom után már nem égetnek a savak,

A sérelmek régóta a porba hullanak,

Szél szórja el poraim, ha elhamvasztanak,

Láttam már karón varjút, én is ott vagyok,

Magam után remélem csak békességet hagyok,

Így ringattál karjaidban, az életem volt kezedben,

Bíztunk egymásban, vak világtalant vezetve.

Nem adtál már Hétfőt, de volt egy Vasárnapom,

Kiengedtél a rabságból, hogy lássam még a Napot,

Már csak vihar felhő van az égen, mindent elmos az eső,

Én is csak utolsó vagyok, mert Ő lett az első,

Ne vedd magadra, a Halálról beszélek,

Erre várok most, hozzá szól az ének,

Szokatlan órában oktalan Testamentum,

A Pici Lánytól furcsa ez a momentum.

Elbúcsúzok tőled, tán örökre már,

Eddig se volt hozzám jó szavad, így lehet jobb világ vár,

Szerethettelek volna, de csak egy igaz Szerelem van,

És ezt tudjuk a legjobban: egy Érzelem se halhatatlan.

Tovább léptél Te is, most nekem kell mennem,

Haragos szavaidból egyet se kell magamra vennem,

Rád hagyom a Szívem, a Lelkem is a tiéd,

Ha törlöd záporozó könnyeim, még az is tönkre tenném.

Hát vigyél el Halál, Te fekete csukjás,

Szenvedtem már eleget, az ajtót magam mögött be csuknám,

Felhős maradt az ég, nélküle nem süt a Nap,

Kis sziget az öröm, de a bánat óceánja nagy,

Végy magadhoz szerelmem, csókolj meg utoljára!

S édes csókod után ráncs magaddal a pokol bugyrába,

Ennyi a búcsú szó, aláírtam a Végzetemet,

Akit a legjobban szeretek, ma éjjel eltemet.

Végtelen úton

A holt földet sötét eső mossa,
Lábam a fáradt sarat tapossa,
Végtelen utamat járom egyre
Keserű zsákutcán menetelve.

Életem hiábavaló játszma,
Derűsen mosolygó bábot játszva
Sírok. Arcom sötét eső mossa,
S lábam a fáradt sarat tapossa.

2010.01.20.