Új szerzők/szerkesztők

Várjuk új szerkesztők, szerzők jelentkezését az Új Irodalom blogra! Bátran jelentkezzetek a rozsaamonte@gmail.com címen!
Költözés!!!!!!!!!!!!!!
Kérnék mindenkit, hogy regisztráljon át a
http://ujirogalom.gtx.hu -ra

2011. április 26., kedd

Értelmetlen keresés...

1. Óh, drága barátom,

Kire már régóta várok,

Örök társamnak tekintelek téged,

Remélem egyszer a sorsom is elérhet.


2. Lassan 10 éve várom a pillanatot,

Amikor láthatom a boldog arcod,

Könnyes szemmel gondolok most rád,

Hisz nagyon hiányzol ezen a magányos éjszakán.


3. Szenved a lelkem és a testem is,

Hogy nem lehetsz velem – s ezt érzem is,

Minden perc nehéz nélküled,

Elpocsékolt idő mikor nem lehetsz velem.


4. Kínoz az, hogy nem lehetsz mellettem,

Pedig veled élném le további életem,

Mit nem adnák, ha selymes bundád a bőrömhöz simulna,

Biztonságban érezném magam veled összebújva.


5. Ha látnám bundád, karmod és fogad,

Elégedett lennék hogy ilyen társam van,

Együtt erősödnénk, egymást segítve,

Örökre együtt maradnánk, s nem vállnánk el bármi történne.


6. Együtt élnénk és együtt halnánk,

Együtt nevetnénk és együtt sírnánk,

Ha bármi gondunk volna együtt megoldanánk,

Nem volna akadály mi nekünk szabna határt.


7. A mi barátságunk bármit legyőzne,

Nem volna ellenség ki felettünk győzhetne,

Együtt fejlődnénk, együtt erősödnénk,

Nem volna szükségem másra ezen földtekén.


8. Minden percet élveznék mit veled tölthetek,

Az igaz barátság uralná szívünket,

Nem kell már sok ahhoz hogy kiérdemeljem,

Úgy érzem már eleget szenvedtem és talán megérdemlem.


9. Úgy tekintek rád, mint egy hű társ,

Aki kiáll a bajban és nem fut el gyáván,

A barátság a legfőbb erénye,

És a szeretet mit a társa íránt érzez.


10. Nagyon várom a csodás alkalmat,

Mikor a pillanat valóssággá vállhat,

Nagyon várom azt mikor rám találsz,

És érezhetem tested és lelked tisztaságát.


11. Megvédenélek, az életem árán is,

Nem hagynám ha más rosszul nézne rád is,

Utolsó csepp véremig harcolnék az ellenséggel,

Hogy mi együtt legyünk csendben és békében.


12. Fájjó szívvel állok magányosan,

Várom azt hogy vágyam valaki meghallgassa,

Teljes szívből és teljes lélekből,

Tiszta szándékkal, semmi érdekből.


13. Sohase akartam senkinke se rosszat,

Sőt a jót kerestem minden dologban,

Kérésem őszinte és világos,

Legyen egy társam –kire várok,

Kiért élek-

Kiért halok-

Kiért esdeklek-

És kiért írtam-e sort!


2009......

Loup-Garou /Farkas/

2011. április 24., vasárnap

Élve élünk...

Élve élünk,

Halva halunk,

Hol a vége?

Elpusztulunk?

Ennyi?

S nem marad utánnunk semmi?

Most újra látom tetteim,

Mintha nem is lettem volna emberi,

Állatias ösztönök vezéreltek utamon,

Belátom vétkeztem s visszafordulok,

Van esély még rá hogy emberként éljek,

Vagy válljak állatá és ott keresgéljek,

Figyelj rám te, most ki ezt olvasod,

A választ csak tőled várom,

Hisz nincs már több barátom!

Loup-Garou /Farkas/

2011. április 23., szombat

Tudom mi a helyes...

Tudom mi a helyes...


Tudom mi a helyes, azt cselekszem

Tudom mi a jó, ez nem kétséges

Tudom mi a szép, de már nem emlékszem

Tudom milyen az élet, elszenvedtem

Tudom mi a rossz, elkerültem

Tudom hogy semmi vagyok, már beletörődtem!


Loup-Garou /Farkas/

2011. április 22., péntek

Szeretlek

Csendben magam elé meredek.
Egésszé lelkemben így növesztelek.
Talán valahol álmomban megneveztelek,
És sírva könnyeztem elképzelt szerelmed.

Testedet ölelve szenvedek.
Elszenvedem a lepergő perceket,
S óhajodra óvón figyelek.
Féltelek, nélküled nem is létezek.

Halkan nyögöm szálló szívemet.
S egyre hangosabban, hol szíved szeret.
Nevetek, fejemben pillangók, pintyek
súgják a választ mindenre: Szeretlek!

2011. április 17., vasárnap

Epigrammák

-Költészet-

K íváncsiság, kíváncsiság hogy újat alkoss.
Ö lelés, hisz a világ átölel.
L élek, egy kicsi a lelkedből.
T ér, tér hogy kifejezd magad.
É rtelem, ami akkor is jelen van, ha nincs értelme.
Sz abadság, szabadság amit mindenhova magaddal vihetsz.
E mberség, emberség hogy önmagad lehess. Kerüld a pózolást!
T alány, mert igazán...nem értjük az egészet.

-Négy évszak avagy: Kiábrándult válasz Vivaldinak-

Tavasszal tévézünk
Nyáron nyugton hagynak
Ősszel chatelünk kicsit
Télen felcsavarjuk a fűttést.

-A nulladik napon-

"A nulladik napon így szólt az Úr:
>>Legyek én!<<
És a Sátán látta hogy ez jó..."

-Tizenegyke dec.6.-ra-

December
Piros sipka
Puttonyos műszakállas pasas
A bevásárlóközponton át caplat
Mikulás?

-Kirakósjáték-

Élet
Méret
Boltok
Ruhák
Basszus
Gitár
Csinos
Bulák

Lélek
Félek
Strandok
Kukák
Hülye
Gyerek
Ázott
Kutyák

Király
Sirály
Bolond
Világ
Sok ész
Nélkül
Nem húz
Az ág

Nincsen
Hibád?

-Zászló?-


Lobogjanak
Úgy szálljanak
A vérző szavak a szélben
Az édes szélben a szavak
Úgy éljetek
Égjenek

2011. április 14., csütörtök

Egyszervolt nász (kölcsönvett szavak)


Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

A múltat reménytelenül űzve,

Egy holló s egy méla csalogány.


Nyoma sincsen már rég a Nyárnak,

Körös-körül bús, néma árnyak

Várnak a halott csókok helyett.


Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Zöldellő rétet rég nem látunk-

Sosem leszünk már szerelmesen.


Sosem jön többé nászunk nékünk-

Egymás lelkébe beleégtünk,

De nem leszel újra Tavaszom.


(szegényes tisztelgés a Mester előtt)
2011.04.14.

2011. április 12., kedd

-Magányom-

Szelíd vagy mint a villanyverte ég
Villám után rozsdás rohadt esők
Magam vagyok már nem beszélsz velem
Kócos borostás földalatti angyal.

Csendes vagy mint a téli hajnalok:
Magam fürdök lilás szerelmemben
Szeretlek mégis feldörög a nap
Éjszín agancsos mint az éj: Magányom...

2011. április 10., vasárnap

Szobor (válasz Rouge Est Monté versére)

Szobrot emeltél hát magadnak,
de hazudott bomlott elméd Rólad.
Szárnyas Góliát kit viszont látsz;
Mosolyog ő, de nem hasonmás.

Lépj ki hát eddigi életedből,
S láss Szomorú Bohóc kívülről
magadba, de magadból engem ki
ne szakíts, fogd szobrodat és vidd!

R ólad szobrot alkotni nem lehet!
O tt az benn nem anyag, hanem lélek.
U toljára végső lélegzettel,
G óliát álcádat dobd el, Mester!
E ngedj hát Múzsádnak most az egyszer!

2011. április 5., kedd

Bébi

Most már sírhatsz utánam eleget, hogy vissza akarsz kapni,
Adni fogok olyan beefet, hogy nem fogsz egyben maradni
Játszani akarsz velem, de többé nem leszek a bábud,
Vágod menj kurvázni, itt nem ér senkinek semmit az árud,
Énse hittem volna régen, de kössz meg vagyok nélküled,
Már nem kongok az ürességtől, mint egy elhagyott épület,
Két fülem van, az egyiken ki a másikon be
mennek a sétéseid, de nem kell másikon, te!

Felejtsd el a habi rózsákat, meg a kamu smst,
Rajtam ne kérdszámon, hogy miért teszem azt vagy teszem ezt!
Hiányzik neked atestem, de már a picsámnak se kellesz,
MIndezt azért, ert a kapcsolatunk nem volt wellness!
Kérhetsz bocsánatot tőlem még milliószor meg egyszer,
Tanulni kéne a hibákból, nem elintézni szexxel,
Fegyvert adtál a kezembe minden egyes pofonnal,
Okom van rá, hogy mondjam: dugd a kurvád kotonnal!
Bébi oké, bébi persze, de bébi kérlek értsd meg!
Bébi fontos voltál nekem, a szívem érted égett,
Hiába vagy feldúlt ez a vonat elment,
Hidd el, elmúlt. az óra ketyeg - tőled ennyi tellett..

Spórold meg az idődet a rózsákon meg kártyákon,
Nem Te vagy a szöszi herceg, aki bemászik a párkányon,
Spuri haza, irány anyuci szoknyája, neked az való,
Maró gúny maradt itt, a pátyolgatás helyett, haló!
Lecseréltél valami bányarémre, azt meg még csúnyábbra,
Olyan, hogy csak két papirzacsival a fején kurnák, na!
Ezek után panaszkodsz nekem, meg könyörgöd magad vissza,
Egyszer, kétszer, de többször nem leszek aki a levét issza.

Ezúttal süket fülekre találsz, buta kisfiú,
Hiú ez a lány most, büszke, és igen is nagyon hiú,
Ég benned a tavaszi láz, de idegeld Doktor Somart,
Te semmiből nem tanulsz, Asszed neked semmi sem árt,
Kati, Zsuzsi, Gina, meg Ica, lány nevek káros sorozata,
Többet, és többet, egyre gyorsabban, és magasabbra
Pörögnek a hormonok, kiskamasz fejjel persze jó dolog,
De huszon éves fejeken így már csak röhögök és lekopok.
Bébi oké, bébi persze, de bébi kérlek értsd meg!
Bébi fontos voltál nekem, a szívem érted égett,
Hiába vagy feldúlt ez a vonat elment,
Hidd el, elmúlt. az óra ketyeg - tőled ennyi tellett..

2011. április 4., hétfő

-Az utolsó sárkány-

Szétcsúsztak az egek.
Kicsorog közüllük a festék.Kék.
Lenéznek a szemek,
Fekete a város.

"Itt a villamos
A kukák között
Nem felszáll csak
Lóg a füst
Mord óriás:Morog rájuk
Fenntről egy öreg panell"

"Talán gyárak tetejére
Építsek fészket
képzeletből?Dühös vagyok
Beleharapok az emberek arcába:
Veszett szél - a felhőt tépem
A nap tetején várok rád
És én rágtam rongyosra a holdat"

"Kiköpöm a harangok rút,
Langy-keserű rágóját!"
A koromban egy sárkány sántít,
Vonszolja a hátsóját,
az utolsó sárkány.

2011. április 3., vasárnap

Ez már rég nem...

Rég' nem az vagyok akinek ti hisztek,
Ha nem jön be a nevem hívjatok csak Miss-nek,
Nem húz le az örvény,nem hat rám a törvény,
Célba talál minden szavam,akár a töltény.
Nem értek el semmit pár kósza szótaggal,
Nem vágtok földhöz se ezzel a lófasszal,
Én váglak zsebre,és teszlek majd helyre,
Nem marad más belőletek csak hamu és pernye,

Amit elfúj a szél,akár a sok szemetet,
Felétek csak gyengeségnek számíthat a szeretet,
Minden érzés kihalt már rég belőletek,
Az élettel játszotok és azt hiszitek felnőttetek,
Mindenki tudja hogy milyenek is vagytok,
Kamu imidzs amit mind magatokról mutattok,
Szar lehet neked,én nem lennék a helyedben,
Azt hiszed vagy valaki mert drog lehet a zsebedben,

Amit én csappatok az nem simán verbális,
Éget a tűz,de ez szerinted nem normális,
mit tudtok erről? mit ír a telepi-penna,
oltogattok bázzeg, de lekoptok mint a henna
Nem vagyok vesztes,lehet a helyzetem necces,
Akkor se leszek kedves,ha a szériád épp peches,
Miért lettem ilyen? az életem a tettes,
azt soha nem hagyom hogy kétvállra lefektess

miért így csinálom? a kérdésed most fesszélyez,
veszélyes, ki vagyok, mert az énem kicsit szeszélyes,
kitanít az utca mocska, mert ez szenvedélyes,
két esélyes, hogy Szent Péter mikor lesz kedélyes.
Telepi bula vagyok, nincsen mindig pénzem
Nem szopással készítelek ki, csak leverlek majd észben,
Kész vagyok én 5 perc alatt a sminkkel,
Ezért nem érdekel, hogy ki meg miért pikkel.

Sodorjuk a cigiket, a téren tekerjük a trombitát,
Seftelünk a kopókkal, nem érdekel hol ki lát,
Innen nincs kiút, égünk a végső lázban,
Nem vagy ide való, ha csak szopsz a lépcsőházban
Lehet kicsit elvont vagyok, lehet nagyon telepi,
Ellepi a jó, mikor Tomot Jerry kergeti,
Teheti, ha akarja, mi nem szólhatunk bele
a sorsba, ha velünk Isten fasza tele

Itt van igaz barátság, jóban-rosszban, bárhol,
Mi összetartottunk, ha jött pár poros mámor,
Együtt nevettünk, együtt szenvedtünk, ha kellett,
Mert közös a teher a közös öröm mellett,
Sokan elmentek és kevesen jöttek vissza,
Sokakat megsirattunk, a szívünk így lett tiszta,
Sok tinta kopik értük, de nem hoz semmit vissza,
Most nekem kell kimondanom: Baby, hasta la vista.

utcáról utcára haladok, megyek bele a semmibe,
megtapasztaltam, hogy ne bízzak már senkibe,
üres tereken lazulok, az ellenségnek se kamuzok,
ha igazi para van, én akkor sose lapulok...
már 18 vagyok, a törvény teljes szigorral büntet,
kiütnek a blantok, a lét az élet ellen tüntet,
kitünnek a hibák, ebből a tökéletes világból,
pilácsol a bűnhődés, a sors meg mégis kirámol.

Mi nem a flasztert nyaljuk, ha összetörnek álmaink,
Vágyainkba menekülünk, hamár lelécelnek társaink,
Nincs már aki kihúz a bajból, mert egytől egyig blantol,
Karcol a story vége aztán minden fake befarcol,
Mit csodálkozok ezen nem tudom már rég,
Ez a mókus kerék, lelép tudom, de tudod kell még.
Ez valóság faszom, gyerünk szopjad azaz nyeld még!
Itt húzd meg magad, mert feletted tartok majd szemlét!

2011. április 1., péntek

Tavaszi bolondság

Vak botorsággal állok a járdaszegélyen.
Szememben a napsugár lassú tangót jár.
Tavaszi bolondság kering a fejemben.
Elpártolt hát mellőlem végleg a magány.

Kézen immár egy új érzést fogok,
s végig vezetem e napos órán,
át vad, óriás vizeken, hegy ormon,
és a sárospataki főutcán.

Napnyugtakor az Ég Ránk kacsint,
Bolyongó, szabad lelkekre.
Aphrodité anyánk ágyba int,
S csókot lehel kipirult szíveinkre.

2011. március 30., szerda

Üres világ

Halkan, csak csendben, csendben
Súgom a tájba, tájba,
Hogy hallja az Isten, Isten:
„Nincs a létnek alja, alja!"

Hangosabban motyogok, motyogok,
- Választ nem kaptam, kaptam -
Hogy hallja az Uratok, Uratok:
„Szenny a keze munkája, munkája!"

Ordítom az üres világba, világba:
„Elvetted Tőlem az Egyetlent, Egyetlent!
Hogy halld, Ördög, vagy Égnek Hatalma:
Világokat pusztítok érte, ha kell... Kell!"

2011. március 27., vasárnap

Cím nélkül

Ha a Bodrog
Hűs habjai
Elnyelik a testemet,
Akkor boldog
lehetek,
de sohasem Veled!
Hogyha kerék
töri lábam,
ordít,visít, feszül
szájam,
attól boldog
lehetek,
de sohasem veled!
Ha elhagynál, hajam tépném,
darabokra szívem
törnéd,
Attól boldog
még lehetnék,
de veled sohasem!

Popcorn

Pattogatottkukorica hegyen ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica királyt ölök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica lelkén ülök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.
Pattogatottkukorica szívem örök.
Pattog pattog pattog pattog pattog.

Visszatérés

“Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot.”
(Anne Morrow Lindbergh)

Sikeres világkörüli utam végéhez értem, és megpihennem már csak itt lehet :) Az idézet, amit fentebb láthattok az, amiről ez az egész blog szól. Visszatértem hát most a biztonságba, köszönöm a lehetőséget Rouge Est Montének. Remélem nem okozok csalódást, és üdv újra mindenkinek.

Barátsággal: Messzire Tekintő

2011. március 25., péntek

Lakoma

Lakoma


Mint úri vacsorán
Eszem lelkem,
tépem húsom éles foggal...
jó ez nekem?
kell?

Vagy áldozzam úri lakomám
daloló lantszólam
véres oltárán,
mikor keservében szív szakad,
s messze tőle
szebben kárognak a varjak?

Megéri még embernek lenni?
megéri még létezni,
alkotni, imádni, szeretni?

Megéri-e milliárd könnycsepp
a tavaszi reggelt?!

Választ keresek
de csak enni tudok,
tépni magam éles foggal...
jó ez nekem?
jó elveszni a nappal?

2011. március 24., csütörtök

-Szonett Vörös Péternek-

Csend van a szűz papirocskán,
Nem tudok írni e csendben.
Rend van a képzeletemben,
Csípnek az álmaim este.

Bóbita Bóbita nem lát ,
Benzinbe fürdik a Vénusz.
Márvány-hideg cigarettát
Szív szomorúan Apolló.

Kő az agyadban a csend is,
Békahadak fuvoláznak,
Vége papír-paripádnak.

Ég a szived de nem írsz már.
Tintafa kék levelekkel,
indigoszín gyökerekkel.

-Epigramma Vörös Péternek-

Ginsberg levágja A szakállát
Vénusz felköti Arany állát
Nincs akinek felolvass Az este
Papír-templomban Keresve
A lelkedet?

-Szabadvers Vörös Péternek-

Írj!

Írj Arról hogy írni nem lehet
... Arról hogy nincs mit
... Arról hogy nincs miről
... Arról hogy nincs miért
... Arról hogy nincs kinek
... Arról hogy nincs rá szó
... Arról amit érzel
... Arról hogy úntat ez a feleslegesség
... sajnos.

Írj Arról ahogy apolló elszívja utolsó márvány-cigarettáját
... Arról ahogy vénusz sikamjós teste szivárványszínű habokban fürdik
... Arról ahogy Dionűszosz szakállában ülünk
....................... Allen Ginsberg szakállában ülünk
....................... Lev Tolsztoj szakállában ülünk
....................... A Télapó szakállában ülünk
... Arról hogy egyre többen borotválkoznak manapság
... sajnos.

Írj Arról ahogy a napisten harcba indul a hupikék törpikék élén
... A vadkapitalista iparvidékek és a globállis szellemi holokauszt ellen
... Arról hogy miért nincs HALÁL (A csontvázak kettéreccsennek a koporsóikban)
... Arról hogy az ember rossz
............. hogy a fűzfa sír
... Arról hogy igenis vannak tündérek
... Arról hogy Bóbita Bóbita
.... Táncol.

Írj!

---

Sajna nem így néz ki eredetileg hanem sokkal jobban a pontok nélkül de nincs mit tenni a blog nem engedi meg az én kockás elöl szóközös tördelésem. :((((

2011. március 22., kedd

My bloody Valentine

Gyere és ölelj,
szívd a vérem,
Tedd teljessé
emberi létem.
Vedd a vérem
lelkem szeresd,
Nem kell más,
csak enyém lehess!
Örökkön-örökké
melletted,Kedvesem
Egy koporsóba
fekszünk, mi ketten
Éjjel vadra vágyunk,
Vérét vesszük, s
újra emberré
válunk.

2011. március 14., hétfő

Egy intő példához


Támadj fel poraidból
múlt század csodája,
támadj fel poraidból
óceánok királya!

Legendává értél
közel száz év alatt,
s felnőttek milliója
olvassa keserű sorsodat.

Mily felelőtlen az ember,
hogy hajtja balga küzdelem,
jobb dicsőn elmúlni,
mint hamisan állni a jéghegyen.

Megmutattad, hogy van határ,
hogy az ember mindíg
hazug igazáért kiáll!

De elfeledtél már
intő füstödet,
Bolondok vagyunk egytől-egyig!
Hajszoljuk a hamis győzelmet...

2011. március 13., vasárnap

Langue inconnue

Langue inconnue


Hogy mondjam el
mit lelkembe zár a végtelen,
s éles kardjával
támad nekem.

Mit szóljon szám,
ha kényszer lakat tűzi össze,
üvölteni próbál;
ha lehetne.

Mit írjon a kéz,
ha már Apollón sem írhat,
megvonták tőle is
a szép szavakat.

Két levágott csonk,
ajkamon varrat...
csak a gondolatok élnek,
de hírhozói-e a tavasznak?

2011. március 11., péntek

-Az utolsó népdal-

Szalmatetős falunk végén Máma leesett a hó
Reá sárga falevelek, Ej de cifra takaró
Barna óriások Feküsznek az égen
Didergő cigányok Zenélnek a réten.

A kenyérnek,a kenyérnek De keserű híjja van
A leánynak a legénynek Hejj egyforma sírja van,
Bőgetnek gulyáink, Ballagnak az égen
Mereng egy vén gólya Fagyottan a jégen.

A templomnak a mesékből Csapongó két szárnya nőtt
Öreg sötét búsulásból Szívünk helyén bánya lőtt.
Halott dédapáink Haja leng az égen
Arany kalászokról Álmodunk a télben.

-A napfény fiai-

A napfény fiai mi vagyunk,
Félig üres vodkásüveggel
Az utcán együtt koslatunk.
Zajunk betölti a poros teret,
A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres értelemmel
Zeng egyre csak, zeng dalunk!
Bár várjuk már a szürkületet,
A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres ölelések
Pár szó,őszintén ugratunk
A nap úgy süt ránk,délután van,
A napfény fiai mi vagyunk!

Félig üres suttogásnál
Kislány-szemekben csillogunk
Tört-vert villanyoszlop alatt
A napfény fiai mi vagyunk!

A város így nevelt bennünket
félig üres otthonunk,
Az alkonyat már kelni készül:
A napfény fiai mi vagyunk!

"Ez a mai fiatalság"
Mi sem tudjuk hova tartunk,
De félig üres szigor-tanácsra
Nem, soha nem hallgatunk!
A napfény fiai mi vagyunk!

***

Na így írtam kb. 16- 17 évesen. Azóta valahogy elszálltam a valóságtól. Ma már fájnak ezek a ragrímek.

2011. március 6., vasárnap

Kamu

Kamu emberek, kamu arcok,
Minden napra jutnak kamu harcok,
Hamu, karcok, por és mámor,
Bor, meg kámfor, ez földhöz láncol..

2011. március 3., csütörtök

-Gőzmotoros repülőgép-

Zakatol a gőzgép
Kuvikol a henger
Nyikorog a rozsda
Berezeg a gőz is

Füst-aranya tova-felszáll, ég a kerék, foga kattog.
Cső az ere, hang-vérét
pumpálja, olajozva.
Szenved a gép is: sír, felbőg, lelkét kiszuszogja...

2011. március 2., szerda

Téglafal

Téglafalba betonozott érzések,
Halkuló lépések, tompított ütések,
Borral lenyelt kérdések,
Ne engedj az éhségnek, a kérésnek,
Egyedül szállok egyenesen a mélységbe.

Akadj a horgomra,
Ne figyelj most a koromra,
Nem várok a soromra...
Ne legyél most goromba!
Nem megyek át szenyóba,
Ketyeg még a karóra,
Te jössz most pont kapóra,
Kóbor numerára,
Meg lesz az ára.

2011. február 28., hétfő

-Színarany nádas-

Színarany ékes nád fedi
Földünk, nap helyett cirka
Számlap az égen türkisz az
ég is, kékes üvegcse
Estefelé már ébred a béka
Drágakő-ködben baktat az őzbak.

Színarany nádas fekszik a
földön és a nap: óra
Számlap az égen. Türkisz az
ég és este egy drága-
Kő a köd, benne
baktat az őzbak, béka a vízben.

Bunda a földre: Színarany nádas
Kattan a nap, egy óra az égen
Kék üvegfesték, máz a magasba
forr a vihar sápadt márvány-arca
Lenn a mocsárban drágakő-ködben
Brekkenve párzik, pattog a béka...

2011. február 27., vasárnap

Valami elveszett...

Néma sikolyom hallik,
de elvész a semmibe
káosz lesz urrá,
káosz édes gyermeke.

Némán bámulok az ablakból,
némán fúj a szél...
lelkemből kieszett a dallam
már nincs mi zenél.

Tompán bámulok a világba,
hiába kiáltom:
Ady, Byron, Poe SEGÍTS!
Széthullott minden álom.

Nem érzem édes
múzsa csókját,
Múló részegség
mámoros világát!

Hol van pusztító viharom,
mi szívem húrján játszana,
vagy perzselő pokol tüze
mi égetne, s tovább nem fájna...

Hányszor néztem fel az égre
S kértem, szállj el tőlem,
de most itt vagyok magányosan,
múló, földi porhüvelyben...

2011. február 26., szombat

Rap-részletek.

"Rég' nem az vagyok akinek hisztek,
Ha nem jön be a nevem hívjatok Miss-nek,
Nem húz le az örvény,nem hat rám a törvény,
Célba talál minden szavam,akár a töltény.
Nem értek el semmit pár kósza szótaggal,
Nem vágtok földhöz se ezzel a lófasszal,
Én váglak zsebre,és teszlek majd helyre,
Nem marad más belőletek csak hamu és pernye,

Amit elfúj a szél,akár a sok szemetet,
Felétek csak gyengeségnek számít a szeretet,
Minden érzés kihalt már rég belőletek,
Az élettel játszotok és azt hiszitek felnőttetek,
Mindenki tudja hogy milyenek is vagytok,
Kamu imidzs amit mind magatokról mutattok,
Szar lehet neked,én nem lennék a helyedben,
Azt hiszed vagy valaki mert drog lehet a zsebedben,

Amit én csappatok az nem simán verbális,
Éget a tűz,de ez szerinted nem normális,
mit tudtok erről? mit ír a telepi-penna,
oltogattok bázzeg, de lekoptok mint a henna
Nem vagyok vesztes,lehet a helyzetem necces,
Akkor se leszek kedves,ha a szériád épp peches,
Miért lettem ilyen? az életem a tettes,
azt soha nem hagyom hogy kétvállra lefektess

miért így csinálom? a kérdésed most fesszélyez,
veszélyes, ki vagyok, mert az énem kicsit szeszélyes,
kitanít az utca mocska, mert ez szenvedélyes,
két esélyes, hogy Szent Péter mikor lesz kedélyes.
Telepi bula vagyok, nincsen mindig pénzem
Nem szopással készítelek ki, csak leverlek majd észben,
Kész vagyok én 5 perc alatt a sminkkel,
Ezért nem érdekel, hogy ki meg miért pikkel.

Sodorjuk a cigiket, a téren tekerjük a trombitát,
Seftelünk a kopókkal, nem érdekel hol ki lát,
Innen nincs kiút, égünk a végső lázban,
Nem vagy ide való, ha csak szopsz a lépcsőházban
Lehet kicsit elvont vagyok, lehet nagyon telepi,
Ellepi a jó, mikor Tomot Jerry kergeti,
Teheti, ha akarja, mi nem szólhatunk bele
a sorsba, ha velünk Isten fasza tele

De itt vannak még igaz barátok, kik velem nevetnek
sírnak, ha kell, de mellettük semmit nem érzek tehernek,
Nem kevernek ők szart a hátam mögött,
Letünt már rég aki a zsernyákoknak köpött
Sokan elmentek és kevesen jöttek vissza,
Sokakat megsirattunk, a szívünk így lett tiszta,
Sok tinta kopik értük, de nem hoz semmit vissza,
Most nekem kell kimondanom: Baby, hasta la vista..."

2011. február 22., kedd

-Arthur Rimbaud továbbsétál-


Ment és két ökle két ronggyá rohadt zsebében
A köpeny a vállán már eszmévé szakadt
Megrogyott szívvel menvén az ég alatt
Nem álmodhatott hejh! szerelmet senki szebben!

A kuksolók a bajszukat a szekrényből kidugták
Itt ott pajzánul faun-fej villogott
S Arthur szívében úgy gyűrűztek a bús borok
Mint barna évgyűrűk, vagy hopsza! balerinák.

És hogy bűnhődött! Köntöse kigombolva tövig
S bocsánatos bűnök füzéreit
Mormolta magában az abszint éjszakában

De nagy-nagy szerelem borult szívére tágan
S a zöld erdőkön át ment csak tovább, tovább
cigánymód - s boldogan. Akár egy nő nyomában.

---

Tisztelettel és gyermeki szeretettel a nagy Mesternek, Arthur Rimbaudnak. Ehhez az íráshoz szó szerint felhasznált versei: Kóborlásaim, Esti Imádság, Tartuffe bűnhődése, Élmény, A kuksolók, A szekrény, Kis szerelmeim.

2011. február 20., vasárnap

Cím nélkül


Már csak nevet a hold,
unottan néz az utca képe,
s nem érti,
mi jár szerelmes szívembe.

Nem látja a végtelen óceánt,
s egyetlen árva fa,
hűsítő, kellemes árnyékát?
nem veszi észre a puszta magányát,
és kopár hegyorom
mély szakadékát?

Mit ér a rózsa tövis nélkül?

Hát megszúrtál már édes élet,
forgattad szívemben mérges tőröd,
de most lám, finom illatod árasztod!
Bár nem ígéred, hogy örök,
mégis bízom kegyes voltodban,
hogy szép, ünnepi díszbe öltöztetsz,
minden álmodott, valós holnapomban.

2011. február 15., kedd

-Primitív dal-

Egy bikaszarv töri át a füvet
És törzsi dobok verik égbe a
földet. Hajnali pír lesi asszonyaink
és a völgy és a tó, női álom üget
fel a fán és a lombból hull a berekbe
száll csupa szárny csuda népi madár.

Révül a sámán, ébred a költő
föld, a tenyér meg a szív a határ.

2011. február 10., csütörtök

Mi vagyok én?

Mi vagyok én? Hús a csonton?

Egy darab a föld nevű ponton?

Egy varázslatos gonosz ármány?

Vagy világokat irányító sárkány?

Egyesek szerint csak egy őrült,

Ki magas szelek szárnyára ült.

Eltemette a valódi világot,

És megteremtette mi neki hiányzott.

Mások szerint örök lélek

Mint más ugyanannyit érek.

Életeken át anyagi testben,

A lelket szép színesre festem.

Vannak, kik gyarlónak mondanak

És keresztet a hátamra akasztanak.

„Tedd, amit mi jónak látunk,

És halálod után jön megváltásunk”

Néhányan barátnak mondanak,

Fájdalmukban kapaszkodnak.

Én tartom őket, amíg lehet,

De az út egyszer másfelé vezet.

Sokan majd ellenségként tisztelnek

Egyszerre támadnak és félnek.

De nekem közömbösek maradnak mind,

Szemem már rég másfelé tekint.

Páran normálisnak ismernek,

Ezer igazságot felednek.

Ettől a szótól rég eltérve

Utazok a messzeségbe

Nem vagyok jó se Buddhának se kereszténynek

Nem vagyok jó se barátnak se ellenségnek

Nem vagyok jó se normálisnak se őrültnek

Nem vagyok jó… csak költőnek.

2011. február 8., kedd

Címtelen rímelés

ja ez mind valóságos, de mit veszíthetek?
néha őrült gondolatok szétfeszítenek..
néha fájnak, szeretnek, vagy elferdítenek,
ha elveszek magamban, ők felderítenek.

2011. február 7., hétfő

Valóság

A valóság néha fáj, néha jó, téves flash,
Eltévedhetsz, van hogy vétkezhetsz, vagy kétkedhetsz,
A mondani valómban, nincs más a talonban,
Gyilkos világ, és hullánk egy halomba
Pakolva a sírba, pakolj sírva, fuss!
Menekülj, ami elől lehetetlen, ez lírikus.
Meg tipikus típusa egy elcseszett világnak,
Hibák mögé bújunk, félünk vajon ki láthat,
Igaz valónkban, igaz csalódna talán,
Haláli ez a játék, míg belénk nem talál.
Barbár egy lét, hol arcunk elvész, lelépsz
Egy szebb világba, de így élni számomra kevés.
Mire az evés? Mire a drog? ez elenyész..
Miért nő? Miért szárad el? ez a nagy kérdés.
Kész tény ez a veszély, szóval irány a vészfék,
Nem érheted el, kiszállni nem lehet, részvét.

Mész még, tovább, törtetsz, visszhangzik még a tip-top,
Van hogy pocsolyába lépsz utadon, plics-plocs,
Kipp-kopp! Van bent valaki? Vagy ez csak egy gép?
Éget, ellépek, mi van népek? szörnyű e kép.
Kell ez? Gyúrmából gyúrt egyének, színezve
Színes tintákkal, és én kérdezem: Ki ez, te?
Mi ez, he? Ez lett egy amcsi-magyar valóság,
Bolondság vagy baromság, marad az adósság
Utánunk, utálunk fizetni tetteinkért,
Tettük, de miért? Ha büntetnek hecceinkért.
Ítélnek, kényszerítenek, hiába minden,
Ha üres itt benn, de világ elveszted kincsed..
Gondolatok szétfeszítenek, ironizálnak,
Maszkok mögül ugranak agyam clitorisának,
Morbid a vers, mert groteszk maga a való is,
Mert elfut, elgurul, mint egy üveg golyóbis.

2011. február 6., vasárnap

-Haiku jam-


Száll a hang
négy fal között
...Jazz zenél.

Bezárva bár
Négy fal közé
a jazz zene,

Csak zenng a zongora
A jó zene
de szól,
tekintetünkben ott honol
S hallgatja az alkohol
a jazz ha szól...

-A gyufaárus kisfiú-


Az éjszaka egy gépezet
Csillag fogas kerekek
Lassan forogva őrlenek
Jégvirágos éveket.

A hiányod: Fagyhalál
Mindegy már - csak fagyna már
Szegény gyermek: várva vár
Tíz kis ujjam: Gyufaszál.

Utca téli éjjelen
Csillagdal kíséri fenn
Karácsony van: hiányzol

Szissz: egy gyufa - Varázsol
Elém messzi képeket
Elnyomom a csikkemet.

2011. február 5., szombat

Képzelet

Szemeid kékje
Dicső, ódon termek csöndje.
Ragyogó csillag
Vagy törékeny testbe öntve.
Ábrándos magad,
Illúziód éber álma
Mért emlékeztet
Egy csodás, sosemvolt nyárra?


2011.02.04.

kérsés hozzátok kedves Fiatal Tehetségek!

Ha lenne egy olyan ajánlat hogy ujságban kapnánk két oldal helyet, akkor ki lenne benne. Mert mint kiderült idén ujra elindult a Nyugat című folyóirat. Ismerősöm által lehet szélesebb körnek is tudnánk írni, mivel van esély rá hogy kaphatunk két oldalt ingyen. jelezzetek majd... Továbbra is jó irogatást és szellemi kielégülést kívánok!

2011. február 3., csütörtök

Névtelen sírba

Névtelen sírba


Névtelen sírba fektessetek,
magányosan, örökre,
pont ahogyan éltem,
boruljon az éjjel szememre.

Névtelen sírba fektessetek,
ne kísérjen senki,
nem volt ki szeretett,
és én sem tudtam szeretni.

Névtelen sírba fektessetek,
ne gondoljatok rám,
elmentem, de még visszatérek
éjjeli angyalok szárnyán.

Ha eljő

Ha eljön a nyár,
Valaki téged nagyon vár,
S hozzád a távolból hangosan kiált,
Vágyakozó hangján te majd megérzed,
hogy szívből igazán szeret téged.


Ha eljő a reggel és rideg a táj,
Tudnod kell távol valaki vár,
Szeretni akar téged,
Nem csak tested egész lényed,
Ha kérdezik az élettől mit kérek,
te vagy a válasz s szerelmes lényed.

2011. február 2., szerda

Kéz a kézben

Hogy neked én mit adhatok?
Fájdalmat, mert önző vagyok!
Szelidíts meg, mert Vad vagyok,
kit a szerelem rég elhagyott,
És igazat sose kaphatott.

De tán most újra ébred,
mit egykor valaki ki tépett,
S ha mondom nem tudom hogy igaz,
Mert aki mondja túl gaz.

S ha mondod elhiszem,
Mert nekem nem kell semmi sem,
Az élet veled megajándékozott,
S veled csak szorongást okozott.

Ígéretem próbálom betartani,
S téged a fény felé tartani.
Mert angyal vagy ki a földre leesett,
S érzi hogy a földön elesett.

De én szeretnék lenni aki felsegít,
S innen messze elrepít.
Oda  hol minket senki se lát,
S együtt nézzük a napnyugtát.

Ahol minket csak a halál talál meg,
S kéz a kézben halunk meg...

Hello everybody!

hali minden olvasónak Faust vagyok, szeretek verset irni, leköt, olyan mintha közben más dimenzióba lennék. Már 14-15 éves korom óta irogatok... Szeretem ezt csinálni... Majd kiderűl tudom is-e! Jó olvasgatást!

Hiába kár

Hiába szól fekete tollú gyászmadár,
hogy kár...
nevess mindíg,
akkor is ha fáj,
mert így veled nevet
neked a világ.

Hiába szól fekete tollú gyászmadár,
hogy kár...
ne hullajts gyémánt cseppeket,
mert egyedül,
magadban teszed,
mi volt,
úgyis elszáll.

Hiába szól fekete tollú gyászmadár,
hogy kár...
hát hiába szólok én is,
hogy szeretni fáj...

Kár

kár minden beléd ölt szó, ha nem hallgatsz meg,
kár minden hangért, amit süket füllel nem hallhatsz meg,
kár egy betűt is leírni, ha mindenen csak átsiklasz,
kár szeretkezni, ha a kéjben már nem értem sikítasz,
kár a pénzért, kár a gyűrűért, kár minden érzelemért,
kár a hazugságért is, kár a kérdésért, a kényelemért,
mindezt én nyelem, mért? még mindig ezt kérdezem,
Kétesélyes a válasz, vissza jössz e? de nem kétkedem: nem.

Szerelem

Szerelem

Oh te felelőtlen balga
hát nem ismered
szerelem lángja közt
lehullanak a nyári levelek.

Elmúlnak majd szép virágok,
kiapad minden forrás,
nem lesz élet,
sebzett szívednek szállás,
nem kapsz ételt,
maradnak csak az emlékek,
a múlt tavasz, nyár,
mi szép volt,
de nincsen már.

Nem leled majd helyed,
bolyongasz végtelen,
elmúlt perceken merengsz,
azon, hogy miért szerettem...

2011. február 1., kedd

Szeretlek.

SZeretlek szíívből, és te nem hiszed,
Ereszteni nem akarlak, vagy elveszteni hited,
Reményed, ez egyre keményebb, de kellesz,
Ezt elmondani nehéz, ha folyton szart ellesz,
Te vagy a minden, ettől független,
Love bébi, de nem hagyod, kelleted magad kelletlen,
Ember kellesz, szeretlek reménytelen,
Kökeményen - töménytelen.

2011. január 30., vasárnap

Új szerző

Mint azt bizonyára észrevettétek, új szerző érkezett kicsiny társaságunk körébe DonFaust személyében.

Remélem, jól érzed majd magad itt. Jó munkát!

2011. január 27., csütörtök

-Az istenek meghalnak!-


Régiségek, kérges festmény ráfagy
Most az ég a földre, bámulok a
Csillagokba, új könyvekben drogos költők
A múzsákkal szeretkeznek.

Antik márvány istenek a
Gyárkémény füstjébe bújva
Feketednek, kormosodnak
Apollók és Diánék...

Bemásznak a kukákba is:
Dionűszosz után kutat
A turkáló hajléktalan.

Messze száll a turul hangja
Tartja vörös karmai közt
Zeusz atya arany fejét.

2011. január 25., kedd

Egy új nap.. egy új érzés

Egy újnap egy újérzés, csábít a kísértés
Nehéz ez a kislépés, vagy a segély kérés
én némán ordítok, szimplán hátat fordítok,
A való eltorzított, szerekkel tompított
Ismertem embereket, láttam a tereket,
Szárnyaltam eleget, nem játszottam szerepet
Önmagamat adtam, mikor nyakig a szarban
minden húr elpattan, ez minden mi maradtam.
Én meg a jó, az olyan mint fénynek az árnyék..
Nem volt játék, hiába volt a legjobb szándék.

2011. január 18., kedd

Válasz

Fekete:
sír-némán száll le az éj.

Szürke:
a sápadt ég rólam mesél.

Fehér:
árnyként vágyhatom-e a Fényt?

Vörös:
egy tépett szív harcol ma még.
Makacsul veri a lét ütemét...

2010.01.18.

2011. január 17., hétfő

-Volt barátnőmnek-

Lennék én a cigaretta kezedben és
Az émelyítő füst ami a tüdődbe fut
És én lennék az alkohol amit soha nem iszol meg és
amitől berúgsz mégis egyszer és én
a repülőgép, álmodban zuhansz

És az orgazmusodban a képzelt
kép mert egyedül vagy
és egyedül vagy
mert lenyomja magát a torkodon a város
és nelkülem és nélküled és lepotyognak a madarak az egünkről
és már nem kellek neked
és már te sem kellesz nekem és szeretlek és nem szeretlek
és soha többet...

-Négy festmény -

1.(Sárga és szürke)
Szárga! A tág egekben szétfolyó folt.
Sárga! A gyerekpisiben térdelő hold,
Gyere had fessek veled!

Szürke! A betonon tespedő szín!
Szürke! A napokon áthúzó sín
Gyere had írjak neked!

2.(Kék és zöld)
Kék! Remény, a fennt, az ég,
Kék! Világ, a vég, a lék
Gyere a tengerbe írlak!

Zöld! Egy burkolat, élet, és sok növény, Neked.
Zöld! A tengerek mélye, megálmodni lehet.
Gyere és formára hívlak!

3.(Lila és drapp)
Lila! Festékek szaga, műkörmeteg méla nők
Lila! Ibolyáknak zsenge ága, sugarak és puszta hők!
Gyere, még versembe veszlek!

Drapp! Poros, kockás régi vászon,
Drapp! Rőt rézkarcok vén padláson
Gyere bekereteztetlek!

4.(Fehér és fekete)
Fehér! Hideg ruhák frissen mosott szaga
Fehér! A fagyos angyalok hó-agya.
A megtört jég...

Fekete! Te szurkok végső dacos gyásza,
Fekete! Te nagy lény, éjszakák arája
A Sötétség...

2011. január 3., hétfő

Fohász

Halld hozzád esdő szavaim, Angyal!
Messze még az édes óra, midőn

A fáradt feledés lassú lázzal

Úrrá lesz majd a parttalan időn.


Emésztő tisztítótüze felfal

Ólmos, méla éjt, bús déli verőt-

Ám addig -halld meg fohászom, Angyal-

Adj, hálátlan lantom bírni, erőt!


2011.01.03.
Álmodok majd Rólad,
egy fázós éjszakán...
S azt kívánom, bárcsak
szádhoz érne a szám.
Hozzád bújhatnék édesen.
Felmelegítenéd a lelkemet!

Csók.

Ez egy régebbi picike szerelmes versem...Rengeteg ilyen ciklusom volt, amikor mindenféle srácba szerettem bele, mindig verseket írtam hozzájuk/nekik...Ezek nagy része csak plátói szerelem volt, de így volt jó. Jöjjön a versike.

Csókjaid íze akár az álom,
röpített engem pillangószárnyon.
Ilyen magasból csak a szépet látom,
Jöjj velem, s felhőkön táncot járunk.
Olyan hosszú ideje erre vágyok!

Hang nélkül

Csak meredek,
bámulom az eget,
mit mondanék,
mikor semmit nem lehet?

Már szürkül a táj
szél játszik a havas fákon,
Mégis mi fáj,
milyen álom?

Üvölteni akarok,
ordítani valamit,
kiirtani magamból,
de nem tudom mit.

És elfed az éjszaka;
millió szempár figyel...
elfed az éjszaka,
a néma lepel...

2011. január 2., vasárnap

Rémség (Éjszakai hangok)

Rémség (Éjszakai hangok)

Árnyak repkednek most ezen a csendes, sötét éjszakán
Körbe a falakon, felkúsznak a mennyezetre, habár
Lábuk nincs, de mégis járnak, kezük nincs, de mégis másznak
Ha fény jő valahonnan, felhatalmasodnak, óriásokká válnak.
Meg sem moccanok, de hirtelen hangot hallok a szoba egy homály fedte részéből...
S összehúzom magam riadtan, hogy ne bántson, ha a gonosz jő
S figyelek szótlan ajkakkal, s számtalan félő gondolattal,
Most mi lesz, eljön még a hajnal?

A zaj megszűnt. Figyelő szemeim aggódása tovatűnt, lévén éjszaka,
Úgysem láttam semmit, így fülem, s bőröm érzékei erősbbé váltak.
Figyelmem csak a mocorgás sötét pontját kereste, így nem figyeltem más neszt,
S így lőn, hogy egy kis szúnyog az ágyamba repüle, hogy rámmászva engem
Minden jel nélkül megtámadjon, belémszúrja apró kis tűjét,
melyen keresztül félelemtől izzó, háborgó véremet igya ki.

Bőröm ijedtségtől való érzékenysége miatt azonnal jelez,
Amikor a kis állat véremet inni kezdé, s kezem emelem
De iszonyú csendben, s lassan, hogy levegőt ne mozdítsak
Egy suhanás hallik az éj csendjében, s egy kis döngicsélés, mivel ő elszaladt
Mert hagytam, de többet aztán ne jöjjön közelembe!
Csak ezt ő nem így gondolá, s kacérkodik még egy keveset.
Újra, s újra rámszáll, s inni kezd, mígnem egyszer egy pofonnal elbódul,
s csak később tér magához a vérszívó.

Az ablakra pillantok, mely tárva-nyitva áll előttem.
Kint a sötét lombok még sötétebb árnyai sisteregve,
Baljóslóan adják tovább: „Ne menj el alattunk,
a lombok megbízhatatlanok!”
S valóban; egy reccsenés, s a fa szilánkjainak egymástól való elválása után
A földre hullik egy egész ág, egy vastag, elkorhadt, élettelen világ...

Világ, mert élt az sok évet, s halálával örök marad,
Hiszen ezer állat otthonává vál majd
S ha a faág eltűnik végleg
A bogarak, s madarak dinasztiái élnek
Tovább, tovább, tovább.
Csak a hely lesz mindig más.

Megint összerezzenek, mert a zaj újból élénk lett
Ott matat, s nem tudom mi, s várom a hajnalt, mert
A szemnek az élte a világosság, de még figyelem,
Hátha meglátom, még figyelek,
Hátha megúszom. A zaj egyre közeledik már
Minden percben egyre jobban feszül a csend, s a zúgás
Mi lehet, vajon, mi lehet az...?
Mit tegyek, ha elér hozzám, azt sem tudom, mi az...

Párnám után nyúlok, lassan, szépen
Míg az idegek feszülnek, míg a zúgás közeleg,
Míg egyben vagyok, addig kell valamit magamhoz kapnom
De csak csendben, csak lassan, csak szépen, csak mozdulatlan...MOST!
Megmozdult a levegő, a zúgás abbamaradt
Majd egy pillanat múlva hangosabban, mérgesebben kezdte újra
De legalább egy a támaszom, egy párna
Ha jő a védtelenség, ez talán a szörnnyel elbírna

Csak pillanatok művei, míg a zaj közeleg
S tekintgetek a messzi távolba az ablakból az égre,
Szerencsémre már egyre világosabb van
De már a félelemtől nem érzek, nem hallok fizikailag
Csak a szemeimre támaszkodhatok, de azok is vakok még
Csak az ösztöneimre, melyek mindenfélét suttognak a szívem felé
A zúgás egyre közelebb jön...nem érem meg a hajnalt...
Tudom, hogy itt van, de nem hallom...a félelem úrrá lett rajtam...

Valaki bejött, s felkapcsolta a villanyt.
Magam elé néztem, s a hirtelen fénytől könnyes szemmel láttam
Mi volt a zúgás okozója... A hallásom, az érzésem, teljesen elfáradt
A szemem alig látott a sötétben való erőltetés miatt...
De tudtam végig, s még homályosan láttam is
A zajkeltő szörnyeteg, mely oly kicsi
Egy kis hőscincér volt
Egy kis állat, ki se nem szörny, se nem rossz, se nem gonosz...

Szabó Erika 2009. július 17.

Éjszaka

Éjszaka

Éjjel az utca már csendbe fagy
Az égen csillagok ragyognak
A kőhíd alatt folyó úszik
Milyen csendben, szépen morajlik

Nem tombol ő, és nem zúg semmit
Nem kiált fel már, csak álmodik
Felette a hídon, s utcákon
Oly kihalt, gyönyörű a város

Az utcák fénybe borultak már
Így köszöntve az új éjszakát
Amely hátborzongatóan szép
S méltóságot kér maga köré.

Szabó Erika 2008. szeptember 23.

2011. január 1., szombat

Ima

Osztályrészem a magány,
Harag és a bánat,

Kietlen, mord pusztaság

Egyedül, mi várhat.


Az emésztőn izzó Tél

Ölelése éget,

Megfáradt, fagyott szívem

Több Tavaszt nem ér meg.


Rideg közöny s üresség,

Mit karomba zárok-

A márvány égre térdre

Borulva kiáltok:


Édes, megváltó Angyal,

Borítsd rám hűs szárnyad,

Csókold szememre álmát

Egy szebb valóságnak.


2011.01.01.

2010. december 30., csütörtök

Angyalok vére

Angyalok vére
Sóhajt az égre

Vak lázban égve,

Zokogva.


Angyalok vére

Hív most a mélybe-

Szívemmel térne

Pokolra.


Angyalok vére

Kiált az égre,

S énem emléke

Felragyog.


Mert értem végre,

Mi vonz az Éjbe:

Angyalok vére

Én vagyok.


2010.03.18.

2010. december 28., kedd

Budapest

Lehullott múló hópehely egy villamosra,
Az égbolt gyönyörű, észveszejtő narancs;
S eme szín tükröződik rá sok-sok mindenre...
A lámpák fénye ez, melyet a friss hó visszaver.

Csenget a villamos; csikorogva, de elindul lassan.
S megannyi tündöklő lámpa ragyog az ablakban;
Elindul; s elindul véle valami gyönyörűség...
Minden rohan vele, majd máshová tész le az éj.

Egy zöldellő élénk parkba, melyet víz ölel körbe;
Víz; mely fenyegetőn, de gyönyörűn özönlik körötte.
Lemegyek a partra, s csak csendben nézem;
Olyan, mintha megadná magát... De mégsem!

Mert csak egy porszem volnék a világegyetemben;
A folyó tengernyi drága vizéhez képest főleg!
Ezért egy hajóra szállok fel, mely elvinne engem;
Más; más, más... csodásan gyönyörű helyekre...

Összevisszaság kavarog most fejemben;
Talán sosem lehet az, hogy minden elrendeződne...
Pedig álmaim, gondolataim valósnak tűnnek...
De mégsem azok; Mivel álmaimban élek.

Szabó Erika, 2010. december 26.

2010. december 24., péntek

Köszöntő

Sziasztok!

Ilyasviel meghívására csatlakoztam az oldalhoz, ezúton is szeretném
megköszönni a meghívást.

Hét éve hobbym a versírás, ez az ami kikapcsol és segít feldolgozni az
engem ért mindenféle hatást. Szeretném ha őszintén megmondanátok
a véleményeteket egyes írásaimról, nem baj ha nem pozitív, nem fogok
megsértődni...:) Örömmel veszek mindenfajta visszajelzést.

Egy márciusban született versemmel szereték bemutatkozni.
Kellemes olvasgatást kívánok!

Poisonpen





Csend-Élet


Terhek édes-keser' íze
A festék a szájakról pereg
Könnycsatornák nyílásain
szitál, égbe hempereg.
Kezekbe mart táskák
Cipelik rendületlenül
A hitet senki se látta,
ül valahol észrevétlenül.
Kulcsok, zörej, idegen.
Lesi ha nézik és döbben.
Nem hagyják őt se hidegen,
szíve az aszfaltra fröccsen.
(2010.03.27.)

2010. december 17., péntek

Reggeli 8soros:) by Shade

Én a jó én a rossz,
a tiszta és a kosz,
Én a bűn, a néha hű,
az egész egyben: léha nő,
A szent, én a rend,
terv helyett csak teremt,
Én az east én a west,
vesztesz, néha nyersz..

-Örök!-

"Megtaláltam újra!
Mit?Ami örök.
A tenger - egybegyúrva
a nappal." /Arthur Rimbaud/


A holdsarló
Arat meghajlótt kalászokat
Ahogy - Vén hajó! - úszik a búzamező-tengerben.
A Város mögött és ömlik és hullámzik a hideglevegő,
A villanypóznákat körbeöleli a végtelen tereken

Átszántó holdsarló.
Itt minden olyan világos, a szél az arcunkba mar
Fagyott földeket halott avar takar,
Csak a búzatenger messzesége várja megújuló aratását.
A villanypóznák mögött viharfelhőkből vihart kavar

A holdsarló
És kristály-kemény szemünkbe fénycsíkot karcol,
Örökké ragyog talán bennünk ez a vidék:
A télbenyúló városhatár, a városban meleg van és sötétség
A városon kívül a csillagok közt az Isten végzi fényes örök és szent
önkielégítését.

Hello!

Új vagyok itt köztetek, ezért szeretnék bemutatkozni. Rouge Est Monté vett fel a költők közé, és ezért vagyok itt. Polgári nevem Kitti, és 19 éves vagyok. 12 éves korom óta írok verseket, de inkább csak hobbiból. A prózában alkotok nagyobb jelentőségű műveket.

Bemutatkozásnak itt egy versikém:

Féltékenység

Pokol tüze ég lelkemben,
Féltékenység gyúlt szívemben.
Irigy vagyok minden lányra,
Arra ki szemedet látja,
Ki a hangodat hallja,
Két karommal tűzném kardra.


Hát ennyike. Remélem tetszik. :)
Várom az építő kritikákat.

2010. december 14., kedd

Hamis világ

Hamis a szó,
hamis a vallomás,
Hamis a világ,
hamisak a próféciák!

Hamis a csend,
a néha hallgatás,
álmából riadó gyermek szava,
hamis az igazság.

Hamis az üvöltés,
a fájdalmas kiáltás,
csendbe burkolt éji fák,
hamis a hazugság.

Hamis minden,
hamis az élet,
hamis az értelem,
hamisak a gondolatok,
hamis az érzelem.

2010. december 10., péntek

-V A D-

Farkasok fogai
Lovak bűzös szája
Egerek nyúlt arca
Vadmalac pofája
Vészmadár danája.
Vad, vad, vad

Egy testen rágódó
Ezer őrült hangya
Disznók dagonyája
Ebek dühödt hangja
templomunk harangja
Vad, vad, vad

Gubancos fehérjék
Helytelen hormonok
Napelemre landolt
Párzódó szúnyogok
Zavart ideggócok
Vad,vad,vad

Téves, hibás, hús-vér gépek:
Rángatóznak, félve félnek
ezek vagyunk, mind mi vagyunk.

2010. december 7., kedd

Cím nélkül (Balázsnak írtam)

Most mély alázattal bújok remegő karjaidba.
Beborítassz oltalmaddal, reménységgel.
Reményt adó lehellettel csókolsz oltárodra.
Fáradt lelked bennem lel nyugovóra.

Még szuszogsz halkan, bágyadtan hajamba.
Késő van, kezed óvón teszed tenyerembe.
Megnehezült pilláidon át a romlott világban,
Hócsillámok habjain szivárvány csillan.

Cím nélkül (Virágnak írtam)

Hull a hó,
és telnek karácsony percei,
hol vagy,
ki szívem húrját pengeti?

Hol jársz most,
milyen messze tőlem,
ki súg édes altatót,
ki karácsony éjjelen...

Vágyom rád,
vágyom bőröd puha,
lágy ölelését,
szemed mély,
simogató pillantását,
de nélküled kell ünnepelnem
egyedül karácsony éjszakáját.

Flash by Shade/KennyCupid

az illúzióknak élsz, ezek osztanak be posztokra,
élvezed a lostot, ha eljutsz egyszer Woodstockba,
betekert álmoknak futsz és trippelgetsz a rossz szókra,
rossz móka, ha halálflessre üres fejjel rosszulsz ma
mit bosszulsz ma? a drogos terror tart fogva
rászorulsz na, az élmény után kaffogva
hisztirohamok jönnek cigi nélkül kattogva
lappang az agyadba gumilabdaként pattogva
meddig tartson, ha? na mondjad nekem rabszolga,
majd azt szólja, félkábultan papirt nyaldosva,
ha ezzel végzet a kristályom be nassolja,
lassulva homályosan a pakettemet sasolja.

itéletek fejed felett elszállnak, meg várnak,
hátad mögött kattanat a zárak, kulcsra zárnak,
rázhat a szükség, a fák virágot fellázadnak,
megszabnak a flashbackek, életeket szabdalnak

füst nélkül elvesznek a szavak, nem találod a rímeket,
nem találod magad csak játszod a kemény színeket,
pörgeted a lemezt és bedaráltad a szívedet,
téveszmékkel, maszkok mögül, szmogba csalod a híveket,
ez mit neked? te több vagy, te méred a szinteket,
oltod a többit, ontod ránk a skicceket,
klisé az egész és mondhatnék még vicceset,
slisszolj inkább, de előbb húzzad fel a sliccedet,
csámcsogva csipedet, na csitt lehet, asszed éltél már,
tudsz mindent pár utcával, okoskodsz, akkor lépnél hát?
kár érte, de mit tegyek? egyszer légyszi nézz már rá!
szörnyű a látvány, ez a telep, mondom mert nem kértél rá.

Ma sem múlik el ....

Újból beszélgettünk a jövő dolgairól,

Szemedből sugárzott, hogy fájó hallani elmúlásomról.

Rég nem társalogtunk ezekről a gondolatokról,

De a bánatot leolvastad az arcomról.

Tudom, hogy rossz belegondolni, abba ami elmondtam,

Neked élned kell, ezért „megyek” inkább én magam.

Megpróbálsz majd, tenni ellen valamit?
Tudom jól, hogy elfogsz veszíteni valakit...

Nem megy, nem megy a felejtés a könnyen,

Rá gondolunk, arcunkról lehull könnyed, és könnyem.

Nem akarlak elveszíteni de nincs már lehetőség,

Ha megpróbálnál tenni valamit, esztelenség..

Kezedet fogva, szemedbe nézek,

„ mondom már amit szeretnél hallani”,

De jobb ha elmondom, mert nem akarom előled...elhallgatni.

Látod már?

Láttam fényes arcod,

Lelkedben a régi harcot.

Láttam, meggyötört, csillogó szemed,

Melyek sugárzásában mindig elvesztem.

Nincs tovább

És most némán várom az égi jelet.
Mellkasomon veret, fájt, égetett,
Rám verték a mocskot az Istenek.
Mit tehetek? Halkan nevetek.

Kinevetem a világot, ilyet meg ki látott?
˝ki hívott engem az a messzibe kiáltott!˝
S Most állok, jelet, csak egy jelet várok,
Fázok. Testemen ezer arcot hordok.

Kell az arc, a mosolyra, az alázatra!
Mert bár vágyam meg nem állhat,
Az akadályok útban, útfélen ott állnak!
Nevetnek, gúnyolnak engem, várnak.

Csúfolnak, bántanak engem!
Várják hazaérkezésem.
Otthonomban lábbilincsem,
Isten engem meg ne mentsen!

2010. december 6., hétfő

Néma Csend...

Ez a néma csend megöl,
mely szobámba kúszik.
Nincs már mosoly, és nevetés,
Félek, hogy az emlékem számodra elmúlik,
Mint méhnek az a virág,
melyet már beporzott.

Ez a néma csend megöl,
mely lelkemet darabora tépi.
Az a szó, hogy emlékszem Rád,
Ezt még a kisgyerek is megérti,
Aki anyjához bújik ha ha sérelem érte.


Ez a néma csend megöl,
Mely rákúszik a testem összes medre..
Ha majd sírok és jajgatok elérted a célod,
Pedig, hogy ébren maradjak szükségem lesz a szívemre..

2010. december 5., vasárnap

Új szerző!

Nagyon köszön azt hogy itt lehetek,
és Köszönöm a meghívást.
Bemutatkozó versem pedig ez lenne.


Én vagyok az..

Kérdezed tőlem, mi a baj...

Válaszom, semmi.

Kérdezed haragszom..Válaszom nem.

Itt vagyok és nem haragszom, és találkoztam Veled...

Ne félj, ez csak én vagyok..

Gyötrelem

Gyötrelem..

Távol vagy tőlem, ez nehéz,

Megéreztem sajnos, hogy a hiányérzet elég kemény.

Nem lesz több, reggel mikor álmos arcod látom,

A problémákra elszánt időket már nagyon bánom.

Eltelt ez a 3 hónapos nyár?

Nem lesz több csillogó szempár?

Nem fogsz hozzám bújni, pirkadatkor már,

De tudod, ez a 2 kar, mindíg vár.

Nem érzem már a friss reggeli illatod,

Elmentél tőlem, nem tudom, de talán kibírom.

Hiányoznak majd a reggeli menetelek,

Akár a lépcsők, melyeken fel-fel mentem.

Hiányzik majd álmos arcod, mely mindig üde volt,

Akár a Szeretlek..csak ez a szó...

2010. december 2., csütörtök

A csalogány éneke

Szürke az égbolt,
S még messze az éj,
Halott fák sóhaját
Súgja a szél.
Eltévedt kismadár
Bús dalt zenél,
Szíve alkonyán
Még tavaszt remél.

2010.12.02.

Reggeli Gondolat

Reggeli Gondolat

Lángolva hull ezer csillag,
Aranyszín, égető,
pusztító halál nyilak...
Menekülj csak, menekülj herceg!

Rohanj bukott harcos,
Fuss ahogy tudsz,
országod már halott...
Fénylő nyilak záporában
elmúlt égi hajnalod!

Angyalok szálltak fent,
Fekete tündérek.
Báboztak, játszottak,

Elhitették a meséket
De nézd mi lett!

Felnyitom hát szemem,
nem álmodom tovább.
Eldobtál...
Most én doblak el;
Unom hazug pofád!

2010. december 1., szerda

Új szerző!

Új szerző érkezett a blogra! Eme hölgy a Messzire Tekintő blog szerkesztője, emellett amatőr költő. MT névvel ír. Fogadjátok szeretettel!

2010. november 27., szombat

körvonalak nélkül

fakó a nap fénye
fáradt szürkesége
fátylat fest az égre
elkerül a béke

hiába is várom
karjaimba zárom
elkerül az álom
békém nem találom

közöny két szememben
társ kezét kezemben
régen elfeledtem-
tán nem is kerestem

2010.10.07.

2010. november 22., hétfő

Szívem zúzza szét...

Szívem zúzza szét



Szívem zúzza szét,
Hogy múlt árny,
mint hű eb kísért.

Szívem zúzza szét
gyémánt homok,
Kósza, hideg szél,
eső, jégdarabok.

Szívem zúzza szét,
kit álmában csodál,
de a valóban félt.

Állom idő próbáját,
Nézem, hogy pereg a levél,
Álmodom a valótlant,
hátha valóban utolér.

2010. november 19., péntek

-Barnaság-

-Barnaság-

"az utak összebujnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember" (József Attila)

Az utak összebújnak a hó alatt - nászuk az avar,a barnaság
A homályban ölelkeznek a hegyek - őszt dalol messze egy barna ág
Ha éjjel van, a tárgyak vándorútra kelnek - s borongva cammog a szék,az ágy
És álmokká csavarodnak a helyek - a lány teste,hangja: a vágy,a vágy


A nap aztán rálehel a mindenre - és vacogva fürdenek tarka fák
Arany pára a napfény - hegedűk vékony,halk szavát
Hallgatjuk részegen,kockánk hét lapját nézzük,
Vállunkra terül a nagy tény: - egy nagykabát

S angyalként lebeg felettünk a nappal - "Hogy minden EGY!" - A barnaság.

2010. október 18., hétfő

Holdfény

Üvölts, ordíts fülembe
Szakítsd ki szívem fájdalmát,
Üvölts ordíts fülembe,
Vigyél a valóságból tovább!

Varázsolj a mennyeken tovább,
Vigyél el,
Hol nem hullajtja virág szirmát,
Hol megértik,
Hallját a szív őrült szavát,
hol látják,
felsöprik lélek fagyott havát,
Hol temetik,
És gyászolják a lelki magányt.


Hallgass meg,
és kelts ki újra,
Varázsolj el, temess,
Moonlight Sonata.

2010. szeptember 29., szerda

Bánat



Bíborkönnyt hull helyére,
ahogy elszáll,
elröppen reménye
a távolba tekintő messzi nyárnak.

Talán csak álom volt,
ócska lidércnyomás,
Mikor bizalom lángja ragyogott,
mint nappali, égi koronás,
de elfedték a fekete fellegek.
Mond, miért így történt,
Miért így kellett?

Csend honol,
csend a tépázott tájon.
A Remény nem más,
mint homályos, messzi álom.

2010. szeptember 3., péntek


-Tündér?-
(Egy gyerekvers mellé)

Bóbita Bóbita táncol,
Térdemen angyalok ülnek
Összefagyott pocsolyákban
Békahadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik
Szárnyat igéz a malacra
Réteken egy lila este
Repteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita sír most
Nagyvárosok reádőlnek:
Ambíciózusak otthon,
Minden mesét felőrölnek.